Az idén 500 millió forintot költ a főváros a 3-as metró infrastruktúrájának javítására, 600 méteren például kicserélik a legrosszabb állapotban lévő vágányokat. Tarlós István jelentette be a nagyszabású tervet, ami azt jelenti, a főpolgármester úr észrevette, hogy a dolgok kopnak, törnek, rozsdásodnak.

A teret most már Széll Kálmánnak hívják – ennyi változott FOTÓ: MÓRICZ SIMON

Tarlós persze nem ment a szomszédba egy kis alattomosságért. Miért szakadt le a népligeti állomás díszmennyezetének darabja? Miért kellett egy szakaszon sínfejkitörés miatt korlátozni a metró sebességét? Miért égtek le a kábelek a vezetőfülkében? Miért kellett műszaki hiba miatt buszokkal pótolni a metrót? Természetesen Demszky Gábor miatt. Aki ha nem rendelt volna mindent alá a 4-es metró építésének, akkor most csillogna-villogna a 3-as. De nem ezt tette, magyarázta Tarlós, aki viszont eddig botrányos színházi ügyekkel, innovatív utca- és térátnevezésekkel vétette magát észre a „szükségállapotszerű” két évben.

Megválasztása után majd két évvel jött rá arra, hogy a 4-es metró első szakaszának költségeiből megoldhatták volna a 3-as metró teljes felújítását és járműcseréjét, villamosvonalak felújítását, HÉV-szerelvényeket és ezer buszt tudtak volna lecserélni. De miután a 4-es metró első szakaszára fordított milliárdok immáron nem állnak Tarlós úr rendelkezésére, nem tudjuk ellenőrizni, hogy ez mennyivel több a megszokott elmúltnyócév-bődülésnél. Sejtéseink azért vannak.

Hálásak lehetünk egyébként a múlt héten hirtelen jött melegnek azért, hogy gyorsan tönkrement néhány olyan metró- vagy villamossín, ami a trehányság és a nemtörődömség miatt úgyis tönkremenne. Az anyag enged, a metró, a busz, a járda nem tart örökké. Az utak is rohadnak, amelyekért persze nyilvánvalóan Demszky Gábor a felelős. Ha nem kezdte volna el a 4-es metrót, bizonyára nem keletkeztek volna az elmúlt vagy az azelőtti télen új lyukak a nagyvárosban. A kátyúkat rá kellene venni, szíveskedjenek jelezni, kinek az érájában kezdtek mélyülni. Ezzel Tarlós utódjának könnyíthetnénk a feladatát.

Mindezzel együtt nem állíthatjuk, hogy Demszky úr idején flottul mentek a dolgok. De ez most már nem magyarázat arra a zűrzavarra és átgondolatlanságra, ami Budapest működtetésére jellemző. Próbáljon meg például valaki online teherautó-behajtási engedélyt igényelni a BKK nevű vállalattól. Meg fogja tudni, milyenek lehettek a csak személyesen intézhető ügyek a hetvenes évek sorba állítós Budapestjén.

Demszky Gábort kellene arról is megkérdezni, mi lehet az oka annak, hogy a várost fölveri a paréj, a buszmegállók koszosak, s kerekes székkel vagy babakocsival még mindig nem lehet megközelíteni a hivatalokat. Miért koszosak az új megállók, miért rohad minden a rozsdától. S mindösszesen miért néz úgy ki a főváros, mint harminc évvel ezelőtt – se.

Most még Demszky a felelős.

Meddig?