Elérkezett, amitől sokan féltek. Amiben sokan reménykedtek. Görögország, az Európai Unió „fenegyereke” hiába tartott tíz napja előrehozott választást, a kormányalakításba belebuktak a pártok. Jöhet az előrehozott választás 2., és már a moziból is tudjuk, hogy a második rész rendszerint gyatrább. Erre most is számíthatunk.

Csalódottak és dühösek a görög szavazók, elegük van a megszorításlavinából (ők is rosszabbul élnek, mint négy évvel ezelőtt), így aztán megbüntették a megszorításokra rábólintó pártokat. A „régieket”. (A képlet ismerős: egy nagy baloldali, egy nagy jobboldali). Taroltak az „újak”, és ehhez elég volt annyit mondaniuk, hogy le a megszorításokkal, a szemétbe az EU–IMF párossal kötött megállapodással!

Sok görög reményét váltották be ezzel. Talán én válogattam rosszul (jól?), de akárhány járókelőt megszólítottam Athén utcáin, szinte mindannyian Sziriza-szavazónak mondták magukat. A fiatal és lendületes pártvezér, Ciprasz milliók szívébe lopta be magát a görög szabadságharc meglebegtetésével. Lehet ezt másként is csinálni – ígérte.

S éppen ettől félnek sokan EU-szerte: tényleg, lehet-e? Előbb-utóbb talán erről is érdemi vita alakul ki. A túl sok és erőteljes nadrágszíjmeghúzás nem vezet-e fulladáshoz? Mi lesz a növekedéssel? Miből lesznek így új állások? De a szabadságharcos hangulat most nem a vitának, hanem inkább a hadüzeneteknek kedvez.

Ha ti kidobjátok a nagy nehezen jóváhagyott egyezséget, azaz nem folytatjátok a költségcsökkentéseket, akár meg is feledkezhettek az eurómilliárdokról, és akkor csődbe mentek. Sőt az euróövezetnek is búcsút inthettek – üzenték Berlinből és Brüsszelből.

Ha ránk kényszerítitek a megszorításcsomagot, végleg tönkrevágjátok a gazdaságot, és különben is foglalkozzatok inkább a portugálokkal és a spanyolokkal, ők sem különbek – üzentek vissza a sikert ízlelgető görög radikális pártok. Megleszünk mi az euró nélkül is, van (volt) nekünk drachmánk.

Az orosz rulett után itt van tehát az európai. Vagy nevezzük nevén a dolgot: a blöff. Senki sem gondolhatja komolyan (reméljük!), hogy olyan egyszerű és fájdalommentes művelet lenne Görögországot kipenderíteni az eurózónából. Mert nem lenne az.

Jól hangzik – és belpolitikai célokra remekül használható –, hogy nem kell többé finanszírozni a cédrus alatt üldögélő, a munkát csak hírből ismerő görögöket. Hadd menjenek, majd megoldják valahogy! De nem oldják. Ha Európa elzárja a pénzcsapokat, a görög kormány ottmarad pénz nélkül, nem tudja fizetni a közalkalmazottak bérét, a nyugdíjakat és úgy egyáltalán, semmit. Vagyis visszasomfordál az EU–IMF duóhoz segítségért.

Ez viszont már a harmadik rész lenne, és mint tudjuk, az általában még a másodiknál is rosszabb.