Vidám napjai lehetnek annak, aki a telefonadó kapcsán a kormányzati kommunikációban tetten érhető ellentmondások keresésében (és találásában) leli örömét. Tavaly ősszel Matolcsy György még a kiszámítható gazdasági kormányzás fontosságát hangsúlyozva arról beszélt: véget kell vetni az évközi adóemeléseknek. Most hatékonyan definiálta a „lózung” szó jelentését. Lassan sikerül elhitetni a befektetőkkel, hogy a kiszámítható gazdasági kormányzás és környezet mint önmagunkkal szembeni elvárás sem több ennél. Ahogy a kis- és közepes vállalkozások támogatása, a munkahelyteremtés, a beruházások ösztönzése és az igazságos teherviselés is kapott egy maflást a telefonadóval.

A terv kiszivárgásakor (kiszivárogtatásakor) fogyasztást terhelő adóról beszéltek, de a pártban valakinek leeshetett, hogy ennek nagy a politikai kockázata. Hogy egyszer eljön az idő, amikor már nem lehet másra, csak az inkompetenciára fogni, hogy egyre kevesebb marad a zsebekben, hogy látványos a drágulás. A visszavonulás mostanság nem opció, maradt tehát a lehetetlen újbóli megpróbálása, a kísérlet: elhitetni a zemberekkel, hogy egy ilyen adót nem ők fizetnek meg. Hogy mitől fogyasztási adó az, amit a szolgáltató fizet, s minek a szociális kedvezmények, az lényegtelen kérdés. A lényeg, hogy újra bevezetik azt, aminek a kivezetését megígérték. A kiszámíthatóság jegyében. Mindezt pofátlan csúsztatások közepette. A kormányszóvivőt és Matolcsyt hallgatva már-már azt kell hinnünk, az adót valójában a távközlési cégek kérték.

A cinizmus köszönő viszonyban sincs a felelősséggel. Valóban drágák a távközlési szolgáltatások (viszont jobb minőségű mobilhálózatokon telefonálunk, mint az angolok), de a cinikus mosoly mögött mintha nem lenne ott a felismerés, hogy az érintett vállalatok csaknem húszezer embernek adnak fizetést, megannyi kis- és közepes vállalatnak megrendelést, és eddig is a legtöbb adót fizették, áfát, továbbá járulékokat, a fehérgazdaságban tartva ezermilliárdnyi forintokat.

A kormány úgy viselkedik, mintha nem egy beruházásigényes szektorról lenne szó, amely a fejlesztésekkel további munkahelyeket és adóbevételeket produkálhatna. Olyankor, amikor a kamatfelárak és a hitelszűke miatt igen kevés cég vállal beruházást. Mintha nem tudnák, hogy ez az új adó egyet jelent több száz kirúgott emberrel. Hogy úgy is át lehet hárítani a fogyasztókra, ha leállítják a fejlesztéseket, lelakják a hálózatot, s mindennek a következménye csak hónapok, évek múltán tűnik fel. Mintha nem tudnák, hogy ez a cinizmus az, ami igazán visszatartja a befektetőket Magyarországtól. Az a cinizmus, amely még azt is megengedi, hogy a telefonadó duplájából gründolt állami mobilszolgáltatóval érveljen az adót kivető miniszter amellett, miért nem fogják áthárítani a két forintokat az előfizetőkre. Azzal a mobilcéggel, amelyet az új adóval már a startkor nehéz helyzetbe hoznak, hacsak nem mentesítik valami elmés indokkal egy időre az igazságos telefonadó alól...