Ne legyenek illúzióink!

A finom beszédű történelemtanár nem fog ellenállni gazdáinak. A maga művelt módján kiszolgálja ezek rettenetes terveit.

A Népszabadság riportere az „iskolarendőrről” kérdezte a polgármestert. Érvelése egészen meglepő volt:

– Hát Nyilas Misit is az iskolaszolga zárta karcerbe, és még meg is fenyítette. Hát mi van abban?

Hát hogy van ez? A „közműveltség” nevében újjászerveződő irodalmi kánon kifordíthatja Móricz Zsigmond regényét, s tiszta alakját, Nyilas Misit is önmagából. Az ő jogtalan (!) meghurcolása, büntetése igazolja, igazolná az új pedagógiacsinálók agresszivitását? Holott a Légy jó mindhalálig című regény az irodalmi és a pedagógiai kánonban hosszú ideje – keletkezése óta – a (mindenkori) kegyetlen felnőttvilág emberre, emberségre ártalmas hatásainak enciklopédiája! Ezentúl már nem?

Ilyen alapon a korrupció is igazolható lehet. Hiszen Zsarátnok Városában – ez egy másik, sokáig kötelező olvasmány, Móricz-regény történéseinek színtere, A rokonok hőse, Kopjáss is ebbe keveredett. Tehát: volt korrupció, ez igazolja a mait is?

Móricz Zsigmond öröksége nem kifordítható! Térjünk vissza az iskola világára! Nyilas Misi története – ezt kevesen ismerik – folytatódik A Forr a bor című regényben. A diákok rettenetes körülmények között élnek a rettenetes nevű Fertő nevű településrészben. Ne csodálkozzunk – írja erről –, hogy „olyan” lett a harmincas évek ifjúsága (a regény 1899-ben játszódik, az író 1931-ben írta). Érdemes ezt szó szerint idézni, s ajánlani a mai „oktatásfejlesztők” figyelmébe: „Valami végtelen sivárság s szomorúság volt ebben a kamarában. Szegénység és elhagyatottság, elhanyagoltság. Innen kellett kinőni annak a generációnak, amelyik a jövő század első harmadában az országot kiemelje a nehéz sorsból. Ügyvédek, orvosok, tanárok, jegyzők, szolgabírók lettek azokból a fiatalemberekből, akik a múlt század végén ebben a szomorú barlangban nőttek. Most visszagondolva rá, nem is lehetett más ebből a világból, csak ami lett. Gazdasági válság, világháború, forradalom, a középosztály tehetetlensége, a közállapotok megromlása. Ez a diáklakás szimbóluma volt annak az elhanyagoltságnak, amiben a századot végezte a magyar intelligencia, s ahonnan kinőtt az új század.”

Ezt a világot emlegeti Pokorni Zoltán precedensként?

S ha még hozzátesszük, hogy Nyilas Misi kisújszállási történetében a diákönkormányzati eszme autokratikus megcsúfolása az alapvető motívum: Misivel megértetik, hogy az önképzőkörben nem a tanulóifjúság értelmes kreativitását kell érvényesüléshez segíteni, hanem a tanár urak eszméit és elvárásait kell – apelláta nélkül! – teljesíteni.

Hát ilyen iskolára hivatkozik az exminiszter, a progresszívek „titkos jövendőbelije” működőképes XXI. századi nevelési intézményként? Igen. Ilyen iskolára hivatkozik. Tőle tudhatjuk meg személyesen.

Egy szemernyit nem különbözik a kereszténydemokraták ájtatos álságosságától.

A szerző oktatásszakértő