Döbbenetes fölfedezést tett Marnitz István lapunkban megjelent pénteki cikkében. Szeptemberhez képest – és ezt az illetékes tárca is megerősítette! – 85-90 százalékkal csökkent a szociális gáz- és távhődíjkedvezményben részesülők száma. 100-150 ezer fogyasztóra. Vagyis a mélyszegénységben élők nagy részének is teljes áron kell vennie a gázt, a hőt, miközben összes támogatásukat, járandóságukat, közmunkabérüket drasztikusan csökkentették, mélyen a nyomorszint alá süllyesztették és kiszolgáltatták az önkormányzatok önkényének – miként a gáz- és távhőtámogatást is. A kedves olvasó tudja, mennyibe kerül a gáz, a távhő, és hogy mennyit ér havi 22 500 forint. A többit elképzelheti. De azt ne képzelje, hogy a távhőtől, vezetékes gáztól távol élők palackját és tűzifáját támogatják, mert azt se.

Eredetileg mindannyiunk gázárát támogatták. Minél gazdagabb volt a polgár, minél nagyobb lakást, házat fűtött, annál több támogatást kapott. Erre az abszurd, antiszociális rendszerre az EU már 2005-ben nemet mondott, mert az ép elméjű uniós normák szerint csak szociális szempontú támogatás adható. Az előző évtized közepén a támogatási kassza évi 100 milliárd forint fölé nőtt. Több tízezer forintba került minden adófizetőnek. A fokozatos leépítés jó sokáig tartott és bonyolult szabályrendszert eredményezett. A középosztálybeli polgárok nem győztek csalni, hazudni, jövedelemkimutatásokkal, családmérettel, mérőmegosztással trükközni, hogy minél inkább és minél tovább maradjanak a támogatottak körében.

A Bajnai-kormány öröksége szerint a régi rendszert 2010 szeptemberében kellett volna fölváltani egy szociális alapúval. 2010 szeptemberében Orbán Viktor az Országgyűlésben visszautasította, hogy szegényellenesek lennének, és felhívta a figyelmet a kilakoltatási moratóriumra, a gázártámogatás rendszerének meghosszabbítására. 2011 szeptemberében nem volt több hosszabbítás. Az új rendszerben a minisztérium őszi becslése szerint 700-800 ezer háztartásnak kellene szociális alapon támogatást kapnia. Ez megfelel a realitásoknak. Ehelyett kapott 100-150 ezer. A különbség 550-700 ezer háztartás, többször ennyi ember. Szép telük lehetett.

„Gázártámogatás, családi pótlék, kamattámogatás a lakásvásárlásnál mindenkinek. Az az államszocialista tradíció folytatódik, hogy a szociálpolitika a magasabb jövedelműeknek többet ad, mint a leginkább rászorulóknak.” Ezt írta Ladányi János szociológus 2008 decemberében a lapunkban. Az államszocialista és a konzervatív szociáldemokrata fölfogás hívei mindig azzal érvelnek a rászorultság elve ellen, hogy csak az a juttatás jut el biztosan a szegényekhez, amiből a nem szegények is kapnak. Ők most majd hivatkozhatnak a gázártámogatás példájára is, és képviselhetik a régi, fenntarthatatlan stratégiát: költsünk el kilenc forintot indokolatlanul, hogy elkölthessük a tizediket indokoltan. Így folyattak el irdatlan pénzeket évtizedeken át a vasfüggönyön innen és túl. Attól (is) kódulunk.

Persze könnyű úgy intézni a dolgokat, hogy a rászorultak tényleg kiszoruljanak a támogatásokból, és sokkal nehezebb úgy, hogy ne. A szociálliberális rászorultsági elvet diszkreditálja most egy antiszociális, antiliberális kormány, mely abból a tíz forintból csak azt az egyet nem akarja soha elkölteni, ami a szegényeknek jutna.