Gyermekvédelmi lakásalapot hoz létre a kormány – jelentette be nemrég Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár. A tervek szerint a következő években négyezer lakást vásárol az állam, ezekben az állami gondozásból kikerült fiatalok tíz évig, legfeljebb harmincéves korukig, lakbér fizetése nélkül élhetnek. Eközben a bérleti díjnak megfelelő összegeket egy lakásalapban gyűjtik. A gyámügyi betéteket egy bank kezeli majd. Annyi tudható még, hogy a programhoz az ingatlanok állagmegőrzése érdekében „szigorú házmesteri ellenőrző rendszer” is kapcsolódik majd.

Az ötlettel kapcsolatban számos kérdés merül fel. Mennyiért, hol vesznek lakásokat a fiataloknak? Ha távol Budapesttől és a nagyobb városoktól, akkor nyilván jóval kevesebbe fog kerülni. Csakhogy ezeken a helyeken nincs munkalehetőség, ami még ilyen jelentős segítséggel is megnehezíti az önálló életvitelt. Ráadásul fiatal, „frissen szabadult” emberekről van szó, akik nyilván a nagyvárosokba, elsősorban a fővárosba vágynak, és nemcsak dolgozni, hanem szórakozni, tanulni, élni akarnak. Több ezer fővárosi lakás megvásárlása azonban hatalmas teher.

Kik lesznek ezek a bizonyos házmesterek, milyen hatáskörrel, hányan végzik majd ezt a munkát? Négyezer, adott esetben az ország távoli pontjain lévő lakás rendszeres ellenőrzése már számottevő kapacitást kíván. Kérdés továbbá, hogy lesz-e segítségük az önálló életvezetés elsajátításához a fiataloknak, akik eddig nem látták, nem láthatták, hogy miként működik egy család, hogyan osztják be a pénzt, milyen döntéseket kell hozni a hétköznapokban.

Továbbá: hogyan dől el, hogy kik kaphatják meg ezt a kivételes lehetőséget, és a lakások rendben tartásán túl lesz-e valamilyen elvárás velük szemben? És egyáltalán: mennyibe fog ez kerülni akkor, amikor semmire sem jut? Az államtitkár a hétre ígért részletes tájékoztatást, talán akkor fény derül a válaszokra. Addig azonban előlegezzünk meg annyit, hogy ez minden felmerülő kérdéssel együtt emberséges elgondolás.

Sok jogos kritika érte, éri a kormányt, mert intézkedései rendre szinte kizárólag a társadalom felsőbb rétegeinek kedveznek. Erre az egykulcsos adótól az oktatás átalakításán át egészen az öröklési illeték eltörléséig számtalan példa sorolható. A lakásalap kivétel lehet: ezúttal a szegények közül is a legszegényebbek kaphatnak valamit. „Születni tudni kell” – szól a cinikus mondás, ami az elmúlt két évben hatványozottan igazzá vált. Ha valaki mégis „elszúrta”, most kaphat egy esélyt.