Az oknyomozó újságírás újabb gyöngyszemének hatására (Balsai-ügy) megtörtem. Bevallom, kiskamaszként többször blicceltem. Bocsánat! Így kommentálta a Twitteren Deutsch Tamás korábbi sportminiszter, a Fidesz EP-képviselője, hogy Mong Attila újságíró megosztotta követőivel a Balsai István menetiránnyal szemben elkövetett autós kalandját részletező cikket.

Alapesetben nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a rövid hozzászólásból. Már csak azért sem, mert a @dajcstomi azonosítóval hódító MTK-elöljárót korábban sem afféle visionnaire politikusként ismertük meg, eszmetörténeti fejtegetésekkel sem szórakoztatta közönségét.

Ám alkalmi közlése azért szépen illusztrálja, miért viaskodnak a politikusok leküzdhetetlennek tetsző bizalmi deficittel, miként azt is: a Fidesz potentátjai semmit sem tanultak a balliberális koalíció borzasztó bukásából. Pedig a narancssárga szervezet részben éppen annak köszönheti a „soha nem látott” kétharmados felhatalmazását, hogy a polgárok üzentek a szocialistáknak is: „A politikusoknak mindent lehet” munkacímmel készülő közéleti kabaréból két felvonás bőven elég.

Ugyanakkor Deutsch és kollégái igyekeznek bizonyítani: ők sem értik, hogy a politikus nem több, hanem kevesebb, mint a polgárok, amennyiben azért kap helyet a parlamentben, hogy példamutatóan járjon el a köz ügyeinek intézésében, a normák tiszteletben tartásában, a jogszabályok betartásában. (Most – főként kegyeleti okokból – nem időzünk el azon, hogy a disputa ma hozzávetőleg olyan nívón zajlik a törvényhozásban, mint balatoni hétvégi vityillók teraszán rendezett szombati vitaesteken hajnali három után.)

Deutsch miniüzenete éppen azt jelzi: még csak azt sem érti, miért a felháborodás. Mi a baj azzal az „aprósággal”, hogy Balsai alkotmánybíró szembemegy a forgalommal, majd még van bátorsága a parkolási iránnyal indokolni a szabálysértést. Ennek nyomán azt sem értheti, mi a baj a lézerblokkolóval közlekedő frakcióvezetőkkel meg a mozgássérült-parkolóban álldogáló hivatali autókkal. Képtelen megérteni: az alázat érdemel mandátumot, nem az úri pimaszság. Amin Deutsch élcelődik, az egy melósnak félhavi fizetésébe kerül, és ő aztán magyarázhatja napestig, hogy merre állt a járgány a start előtt.

Persze azért nem végzetes hiba, hogy nem érti. Mert akad néhány millió príma pedagógus ebben az országban, aki négyévente elmagyarázza az érintetteknek: erre a viselkedésre nincs igény. Ha csak egyszer érkezne egy sallangmentes bocsánat, menten felvidulna mindenki, de nem ilyen időket élünk. Úgy tetszik, Deutsch előtt is ott pihen egy felfogni tilos tábla.