A még itt-ott fellelhető „tűzoltóságról” írok, bár már minden médiában csak „katasztrófavédelemről” lehet hallani, olvasni. Hogyan is jutottunk ide? A tűzoltóság 1948 és 1973 között nem sokat változott, tisztán állami vezetésű volt. 1973–74-ben lényeges változás történt a kettős irányítás bevezetésével (BM és tanácsi). Évekig nem dőlt el, ki is „az úr a házban”. 

Végül a belügyi vezetés kerekedett felül, s a tanácsoknak meg kellett elégedniük formai jogosítványokkal. Ez nagyon hasonlított az 1996-ban kialakított önkormányzati tűzoltóság formára, azzal a különbséggel, hogy a fenntartáshoz szükséges anyagi javak az államtól közvetlenül kerültek a fővárosi és a megyei tűzoltóparancsnokságokhoz, és nem „postáson”, azaz az önkormányzatokon keresztül. A rendszerváltást megelőző években „forrongás” kezdődött a testületben a kettős irányítás anomáliái miatt. Ennek magam is részese lettem.

Pályázat útján alkalmat kaptam a lakosság által nagyra becsült, több mint 140 éves szervezet vezetésére. A politika elvárása (nem döntése) önkormányzati tűzoltóság létrehozása volt. Az önkormányzati és az állami irányítási módszernek is voltak előnyei és hátrányai, ami viszont mindenképpen szükségesnek látszott, az a kettős irányítás megszüntetése volt. A tiszta önkormányzati szervezeti megoldást csak akkor lehetett és lehet elképzelni, ha a finanszírozás tisztán önkormányzati bevételekből történik (mint például Ausztriában vagy Németországban), és nem állami pénzek leosztásából.

A rendszerváltás évében a Polgári Védelem átkerült a HM irányításából a BM alá, és ezzel megkezdődött a küzdelem a két szervezet között. A tűzoltók dolgoztak, a polgári védelmisek nyilatkoztak. A 90-es évek végig a két szervezet valamilyen formában történő összevonásáról szóltak. Már 1991-ben az országosan az alig ezer főt számláló polgári védelmi szervezet az akkori közigazgatási államtitkár segítségével, összevonás jelszava alatt, meg akarta szerezni a közel kilencezer főt számláló tűzoltóság felett az irányítási jogkört.

A több hónapos huzavonának egy miniszteri utasítás kívánt véget vetni, mely szerint „a polgári védelmi szervezetet be kell integrálni a tűzoltóság szervezetébe”. A polgári védelmisek már ekkor is erősebb lobbival rendelkeztek, mint a tűzoltók, és a június 12-i miniszteri értekezleten ez az integráció elvérzett. Aki megtorpedózta, 1993 áprilisában újabb összevonást kezdeményezett, melyben minimum egyenrangú felek közötti és csak az országos szervezeteket érintő összevonásáról volt szó. Ezt a Magyar Tűzoltó Szövetség az Alkotmánybíróságnál sikerrel megtámadta. A tűzoltók nem tudták elfogadni, hogy egy (akkor) 125 éves és a társadalom által nagyra becsült szervezetet hogyan lehet egy még a feladatának meghatározásában is bizonytalan szervezet mellé, de gyakorlatilag alá rendelni.

Végül 2000-ben az akkori kormány létrehozta országos és megyei szinten a felül integrált katasztrófavédelmi szervezeteket. Ez a formáció napjainkig vegetált. Valóban kellett valami változásnak történnie, mert a két szervezet az összevonás után csak botladozva működött, hiszen a végrehajtó helyi szervezetek nem integrálódtak. Az állami, azaz központosított tűzoltószervezet kialakításával, azaz visszaállításával egyet lehet érteni, mivel a rendszerváltást megelőző több mint negyven év megteremtette ennek a hagyományát. Azonban a forma, amelyben ez végrehajtották, elfogadhatatlan. Országos katasztrófa talán ha öt-tíz évenként következik be.

Akkor mi indokolja ekkora megyei és országos mamutszervezetek létrehozását? Ezt „tőlünk nyugatra” megoldják az illetékes minisztériumban egy főosztállyal. A katasztrófavédelem elnevezés alá besoroltak egy sor olyan feladatot, amely az elmúlt időszakokban más, megfelelőbb szervezetek kompetenciájába tartozott. A polgári védelem például a HM-nél nagyon jó helyen volt, hiszen ha kell, ma is tőlük vesszük igénybe az emberi és technikai erőt. Ilyen feladatra a honvédségnél ma is van szervezet, amit bizonyít, hogy a tervek szerint a honvédség szerződést fog kötni például a fővárossal, hogy katasztrófa idején megvédjék a lakosságot, tehát még duplázunk is. Az árvizekkel kapcsolatos teendők szakmai része jó helyen volt a vízügyi hatóságoknál, mi eddig is csak besegítettünk.

Abszolút rendszeridegennek tartom egy kármentéssel foglalkozó szervezet feladatai közt a helyreállítással, pályázatkiírással, terveztetéssel, vállalatirányítással vagy a kártalanítás megszervezésével kapcsolatos feladatokat. Nem állapítható meg, hogy mi az igazi célja az április 1-jével történt átszervezésnek. Arra gondoltam, hogy a Népszabadság március 26-i számában Bérczi László tábornok úrral készült interjú erre választ ad, de nem így történt. A cél az, hogy 25 percen belül az ország valamennyi pontját legyenek képesek elérni a tűzoltók, hosszabb távon pedig ez 10 percen belül megtörténjen – mondja a tábornok. Szerintem az sem mindegy, hogy ezt mennyiért és mi módon érjük el. Bérczi szerint eddig csaknem száz önkormányzati tűzoltóság volt, ami most állami lesz.

A rendszert április 1-jétől 16, a hároméves program keretén belül pedig további 65 katasztrófavédelmi őrssel kívánják bővíteni. Az őrsprogram végén 240 településen lesznek állami tűzoltók. Csodálatos. A világ leggazdagabb országában is csak hiú ábrándnak tekinthető, hogy ilyen sűrűségben tartsanak fenn az állam által fizetett hivatásos tűzoltóságokat. Igaz, ennek a megvalósulási határidejét nem árulta el a tábornok úr. Azt sem tartalmazza a nyilatkozat, hogy az április 1-jén belépő katasztrófavédelmi őrsre honnan lesz pénz. A fővárosban pedig elsejétől csökkenteni akarják a beavatkozó-létszámot (!) és a gépjárműfecskendők számát. A világon mindenhol, ahol van hivatásos tűzoltóság, azt lehetőleg a nagyvárosokban hozzák létre jelentős létszámmal és technikával, a kisebb városokban és a falvakban ezt a feladatot megoldják önkéntes tűzoltóegyesületekkel.

Ez egyrészt olcsóbb, mivel nem kell bért fizetni, másrészt a tüzek vagy egyéb beavatkozást igénylő események minimum nyolcvan százaléka felszámolható gépjárműfecskendős technikával és személyi állománnyal, ha mégsem, akkor ez az egy raj meg tudja akadályozni a káresemény jelentős kiterjedését, míg a segítség megérkezik. Továbbá a katasztrófavédelmi őrsök létrehozása sok-sok pénzzel a jövő kérdése, míg a 15 éve még több mint 300 önkéntes tűzoltó-egyesületből legalább 200 ma is létezik, csak egy kis technikai eszközpótlást kellene végrehajtani. Végül, de nem utolsósorban a 21/2012. számú BM országos katasztrófavédelmi főigazgatói intézkedés nagy kegyesen egyetlen helyen, a nagyvárosi szervezeteknél meghagyja a „tűzoltó” megnevezést, mint például Mohácsi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság.

A többi szervezeti egység a „katasztrófavédelmi” nevet viseli. Vajon miért? A több mint 140 évet megélt és megbecsülést élvező elnevezés nem elégé hagyománytisztelő, miközben a hagyománytisztelet a jelenlegi kormány számára más területen (járások, kúria stb.) igen fontos. Viszont az állomány minden tagja a katonai rendfokozatokat tűzoltói elnevezéssel viseli, pl. tűzoltó altábornagy, igaz, ilyen magas rendfokozat a tűzoltóságnál még az „átkosban” sem volt, 1993-ig mindössze egy tábornoki hely létezett, az országos parancsnoké. Most valamennyi megyei igazgatói funkció tábornoki hely lesz.

A szerző ny. vezérőrnagy, a Nemzetközi Tűzoltó Szövetség tiszteletbeli alelnöke

MARABU RAJZA