A pótdíjnak nevezett bírság összege a kéményseprési díjjal azonos. Négy év alatt közel a duplájára nőtt ugyanis Budapesten az ellenőrizetlen kémények száma, ami a városvezetés szerint nemcsak tűrhetetlen, de veszélyes is. Minden évben több halálos áldozatot követelnek a kéményekbe szakszerűtlenül bekötött gázkazánok és bojlerek, a rossz, karbantartatlan kémények – György István főpolgármester-helyettes ezzel indokolja a szigort.

Szeretnék hinni György Istvánnak, biztonság iránti elkötelezettségének, de a tények nem őt igazolják. Jómagam az elmúlt hat évben, amióta jelenlegi otthonomban lakom, kétszer találkoztam a kéményseprővel, viszont hatszor fizettem. Aki nem engedi be a kéményseprőt, nem azért teszi, mert nem tud vagy nem akar fizetni, vagy mert nem szereti őt, hanem mert nincs otthon. Mert, mondjuk, dolgozik.

Ha a magukat városatyáknak tartó szavazógép-alkatrészek valóban az emberek biztonságáért érzett felelősségtől áthatva hozták volna meg rendeletüket a korombírságról, vélhetően előírták volna a főváros területén kéményseprő-ipari szolgáltatásokat kizárólagos joggal végző kft.-nek, hogy diktátumok helyett (ekkor és ekkor ellenőrzés végett tegye lehetővé a kéményhez való hozzáférést, punktum) próbáljon igazodni a budapestiek munkaidejéhez. Esetleg adjon meg több időpontot, ahogy az egy szolgáltatótól amúgy elvárható. Törvénymódosítást is kezdeményezhetnének, hogy a fővárosi kéményseprők látogatása idejére minden munkavállalónak legyen kötelező kiadni a kotrási szabadságot.

Persze semmi csodálnivaló nincs azon, hogy a főváros folytatja a BKV-nál megkezdett elszánt bírságolást. Ez most a trendi. Követik az állami példát. Az utak minősége, vonalvezetése, kitáblázottsága olyan, amilyen. Sok helyen balesetveszélyes. Nem ezen változtatnak azonban, hanem a különböző közlekedési szabálysértésekért kiszabható bírságokat növelik. És a jogállamiság nagyobb dicsőségére dupla bírsággal fenyegetik azokat, akik bírósági útra terelnék az ügyüket. A rendőrök meg is mondják: „a bíróságon úgyis nekünk áll a zászló”, ami nem feltétlenül igaz, de többnyire hatásos. Büntetik a tilosban vagy „csak” szabálytalanul (mondjuk, füvesített területen) parkolókat, de parkolóházat nem építtetnek, s nem is ösztönzik azok építését. Naná, ha lenne hol parkolni, elmaradnának a bírságbevételek. Büntetik a bliccelőket, de a város nagy részén este nem lehet jegyet kapni, sőt, az elavult automatákból gyakran nappal sem.

A rendszerváltozáskor a Fidesz azzal kampányolt, hogy egy olyan országban szeretnének élni, ahol betarthatók a jogszabályok, és félnivalójuk csak azoknak van, akik mégis megszegik ezeket, ahogy az akkori plakátjaikon olvasható volt: olyan országban, „ahol a törvény nem csak a kólát védi”.

Nos, én is.