Előtte néhány szikár sarokszám: az Akadémia költségvetési támogatása tavaly 37,7 milliárd forint volt, amihez a kutatóintézetek 28 milliárd saját bevételt tettek hozzá, ám e pénzek jelentős része is hazai (innovációs alap, OTKA), ami szintén nem tekinthető a költségvetéstől független forrásnak. Az idén 9,1 milliárddal bővültek az MTA költségvetési pénzei, jövőre további 6,5 milliárdot kérnek, mert csak ilyen volumenű költségvetés biztosíthatja egy nemzetközileg is versenyképes, folyamatosan javuló teljesítményű kutatási tevékenység finanszírozási kereteit.

Hát ez az. Jön a pénz, de ennek ára van. Lojalitás a mai teljhatalmú pénzosztóhoz, az akadémiai elnök egykori pártvezéréhez. Emlékezik bárki is az MTA részéről kemény kormányzati kritikára, figyelmeztetésre, berzenkedésre az elmúlt két évben? Nem volt ilyen. Elhárítás, bezárkózás annál inkább. A Schmitt-ügyben is csupán március végén született egy semmitmondó nyilatkozat, ráadásul a védhetetlen ügyet a rendszerváltás előtti idők nem példa nélküli eljárására fogta az MTA, miközben ez a dolgozat Pálinkás elnök akkori pártjának, az MDF-nek a regnálása idején, 1992-ben született. Csak az Akadémia nem értette, hogy itt a magyar tudomány egészét becsmérlik.

A behódolás viszont pénzt hoz a házhoz. Az elnök előremutató kezdeményezése, a Lendület program egyre több forrást kap, újra lett pénz infrastrukturális fejlesztésre, és volt mersz az intézethálózat átszabására. Valóban az Akadémia jövőjét szolgáló lépések ezek, nem is ezt kérjük számon, hanem azt az intellektuális pezsgést, rákérdezést, vitát, berzenkedést, ami korábban jellemezte ezeket a közgyűléseket. Most merő unalom minden. A beterjesztett anyagokat vita nélkül megszavazzák, punktum. Hétfőn díjakat osztottak, aznap délután az akadémikusok zárt gyűlésén a jövő évi tagválasztás előkészítéséről beszéltek. Kedden előterjesztések, szavazások. Valaki megkérdezte, hogy miért nincs idősek otthona az akadémikusoknak – válasz: nincs rá igény –, miért nem folytatódik a Mindentudás Egyeteme – válasz: drága volt, és nem volt beleszólása a dolgokba az MTA-nak. A tudósító azt hitte, hogy talán az utolsó napirendi pont – további indítványok, javaslatok, előterjesztések – hoz valamit. De nem. Ülés bezár, ebéd.

Szó sem esett a tudományt ért politikai vádakról, karakteresebb arculatról, arról, hogy ha felépül az új kutatóközpont a Műegyetem mellett, mi lesz a rózsadombi kutatóintézettel. Hogyan jönnek létre az ígért kiválósági központok? A lényeg, hogy amíg Pálinkás az elnök, minden rendben lesz a juttatásokkal. Új idők járnak, értsünk a szóból.