Tisztelt Miniszter Úr!

Ön a Föld napja alkalmából átfogó számvetés keretében (Martonyi János: Diplomácia a környezetvédelem szolgálatában, Népszabadság 2012. április 21.) próbálta bemutatni, mit tett és tesz a magyar kormány a környezetvédelem ügyében. Már az is meghökkentő, hogy a „zöld” ünnepen Ön, hazánk külügyminisztere tájékoztat bennünket, de az Orbán-kormánytól már ez sem meglepő. A kormány zöldigazgatásért felelős vezetője – a vidékfejlesztési miniszter – működése alatt a zöldigazgatás olyan súlyos személyzeti és intézményi veszteségeket szenvedett el, amelyek Fazekas Sándort inkább hallgatásra kényszerítik. A vízügyi igazgatás a belügyi tárcához került, a klímavédelem a gazdasági tárcához, a korábbi egységes környezetvédelmi szemlélet megsemmisült.

Levelében az szerepel, hogy a magyar külpolitika prioritásai közé tartozik a környezetvédelem. Ezzel szemben tény, hogy az évente megrendezésre kerülő klímavédelmi ENSZ-konferenciákon olyan alacsony szintű delegációval képviseltette magát hazánk, hogy ezzel a Fidesz kormánya a jelentéktelen kategóriába sorolta a környezetvédelmet. A 2009-es koppenhágai ENSZ-konferencián Bajnai Gordon miniszterelnök személyesen vett részt, a Fidesz-kormány pedig a zölddiplomáciában ismeretlen helyettes államtitkárokkal képviseltette a kiemelt ügyet, akik inkább szálláshelyeik eltitkolásával, valamint azzal tűntek fel, hogy a konferencia végét meg sem várva hazaindultak.

Bár nagy létszámú magyar delegációk utazták be a világot, a klímakereskedelmi területről mégis kipontozták Magyarországot. A szocialista kormányt azzal vádolták, hogy a kiotói kvótavagyont elherdálta, ennek ellenére a tény az, hogy közel 150 millió egységet – amely az értékesíthető készlet 90%-a – adtunk át 2010-ben a Fidesz-kormánynak. Magáért beszél, hogy ezen a kvótafajtán a kormányváltás óta 900 millió–1 milliárd euró a vagyonvesztése a magyar államnak, hiszen egyetlen egységet sem tudtak értékesíteni a mai napig.

A durbani ENSZ-klímacsúcs szakmai szempontból kudarcnak számít. A soros magyar EU-elnökség feladata lett volna előkészíteni az Európai Unió álláspontját. A kudarc felelősségét nem lehet másra hárítani, azért bizony Önök a felelősök.

Magyarország kvótavagyonának nem jó gazdája a Fidesz-kormány. Tavaly a Japánt ért súlyos környezeti katasztrófa után javasoltam, hogy a hatalmas, eladhatatlan kvótakészletből 10 millió egységnyi segélyt adjunk Japánnak, de sajnos eredménytelenül. Az európai uniós kvótavagyon a kormányváltáskor körülbelül 54-55 milliárd forintot ért,mamár a tétlenség és a hozzá nem értés miatt a vagyon értékesíthető része csupán 20 milliárd forintot. Ezt egy felelős környezetvédelmi külpolitika képviselői nem engednék meg maguknak.

A különbségből több százezer háztartás – pályázható – energia-korszerűsítésének anyagi fedezetét teremthették volna elő a Fidesz szakpolitikusai, és ezzel megakadályozhatták volna, hogy tízezrek szorongva várják a hónap végén a fűtés- és áramszámlájukat.

Az Orbán-kormányban nem ez az első, hogy sikerként könyvelik el: a magyarországi fogyasztókat arcul csapták. A Duna–Mekong együttműködési kezdeményezésből – amely a világ legszennyezettebb folyójának megtisztítását tűzte ki célul, és az egész Föld szempontjából komoly kihívás – a magyar lakosságnak pusztán annyi jutott, hogy a magyar áruházakat olyan, a Mekong folyóból származó halipari termékek öntötték el, amelyek 2007 óta egyébként a WWF tiltólistájára is felkerültek. Szerencse, hogy a vásárlók átlátnak az ilyen típusú együttműködésen, és a kétes Mekong-termékek még leárazva se nagyon kelendők. Ajánlom Miniszter úrnak, vagy fogyasszon Mekongban nevelt halat, vagy felelős kormánytagként intézkedjen az egészséget károsító termékek behozatali tilalmáról.

Érdeklődve várom, hogy a levelében szereplő, a Külügyminisztériumon belül létrehozott új iroda – amely a Duna-stratégia keretében jön létre – milyen forrásokat fog a fenntartható energiagazdálkodáshoz megszerezni.

Azonban az biztos, hogy az iroda felállítása önmagában is beismerő vallomás. Kiderült, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megújuló energiával foglalkozó részlege súlyos kudarcot vallott. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy képtelenek voltak olyan napenergia-hasznosítási pályázatot kiírni, amely fél év alatt legalább a keret 20%-ára érdeklődést váltott volna ki. A rossz feltételek miatt a pályázói kör a társadalom vagyonos részéből kerülhet ki. Ez a pályázat is rámutat arra, hogy a Fidesz valójában a lakosság szűk, már eddig is jelentős vagyont felhalmozó részének érdekeit képviseli.

A szegénységi bizonyítvány részének tartom azt a dicsekvést is, hogy sikerült a minisztérium épületében a szelektív hulladékgyűjtést megvalósítani. Bármelyik magára valamit adó nagyáruház ezt már évek óta megteszi. A Külügyminisztérium szempontjából ez a lépés inkább kötelező feladat, mint dicsekvésre okot adó lépés.

Ha valóban saját hatáskörben a zöldügyeket szeretné szolgálni, első lépésként javasolnám inkább a minisztérium autóparkjának teljes hibrid vagy elektromos autóparkra cserélését Budapesten, második lépésként a külképviseleteken is. Ha valóban úgy érzi, hogy a magyar kormány az egész világ előtt be akarja bizonyítani környezetvédelmi elkötelezettségét, vegye rá Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy a következő COP-találkozón személyesen jelenjen meg, szólaljon fel, és ismertesse a világ vezető környezetvédelmi politikusaival, mégis milyen nyakatekert gondolatmenet alapján verte szét a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot két esztendővel ezelőtt. Nem utolsósorban, tegyen meg mindent azért, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai hibás előkészítése után végre legyen hazánknak is a hulladékgazdálkodásról szóló új, az európai jogszabályoknak megfelelő törvénye. Most ugyanis, a legújabb hírek szerint, akár napi 67 ezer euróba, csaknem húszmillió forintba is kerülhet Magyarországnak, hogy nem ültette át a 2010. decemberi határidőre a nemzeti jogba a hulladékokról szóló uniós keretirányelvet.

Írásomat azzal a kérdéssel zárnám, amivel Ön a levelét kezdi. Amennyiben a Fidesz-kormány a rendszerváltás zöldügyei örökösének tartja magát, akkor vajon miért nincs szó a „sikerlistában” arról, mit tettek Bős–Nagymaros ügyében? Úgy látom, a sok szájhősködés után semmit.

A szerző a Bajnai-kormány volt környezetvédelmi és vízügyi minisztere