Irigylem a franciákat, mert lehámozták a kampányról és az egész politikai életről a félrebeszélős-rágalmazós maszlagot, s a többség képes volt a normalitásra szavazni. Normális elnök lesz – ígérte a szocialista Hollande, és hát ennél azért izgalmasabb ígéreteket is hallottak már a polgárok. Mégis bevált a dolog.

Irigylem a franciákat, mert a normális szavazás után még a normális átmenetet is le tudják vezényelni. Hiába bukott meg a jobboldal, és kénytelen közel két évtized után visszaadni a (Franciaországban rendkívül befolyásos) köztársasági elnöki posztot a baloldalnak, nincs semmi újraszámlálós világvége-hangulat. Amikor Sarkozy elismeri a vereségét, azonnal leinti az ellenfelét kifütyülő híveket, és figyelmeztet, hogy Hollande mostantól tiszteletet érdemel. S amikor Hollande győzelmi beszédet tart, ő is elhallgattatja a vetélytársát pfujolókat, és köszönetet mond Sarkozynek.

Irigylem a franciákat, mert mindkét táborban bátran lengethetik a francia zászlókat, senki sem gondol „rosszra”. Az új, szocialista elnök is könnyedén hangsúlyozhatja, hogy francia, és szereti Franciaországot –ennek arrafelé semmiféle felhangja nincs.

Irigylem a franciákat, mert az elnökválasztás másnapján nyugodtan kinyithatják bármelyik újságot: a vesztes táborhoz tartozó jobboldali lapok is üdvözlik az Élysée-palota új lakóját. Egyelőre bizalmat szavaznak neki, akár jól is csinálhatja.

Irigylem a francia (és európai) elemzőket, mert nem kezdenek rögtön pánikolni, hogy mi lesz a francia–német együttműködéssel, és mit szól majd a konzervatív Angela Merkel kancellár a baloldali Francois Hollande megválasztásához. Mit szólna? Mindenki játssza a szerepét: Merkel megüzeni, hogy akármit azért nem lehet újratárgyalni, de tárt karokkal fogadja Berlinben az új elnököt. Hollande is lelkesen mondogatja, hogy a megszorítások mellett a növekedésre is figyeljen már oda az Európai Unió – ám az „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” mondást ő is pontosan ismeri.

Irigylem a franciákat, mert arról sem felejtenek el beszélni, hogy Hollande szoros versenyben győzött (51,6 százalékot megszerezve), és emiatt gondolnia kell a jobboldali szavazótáborra is. Sarkozy támogatóin látszik, hogy csalódottak, de dühösnek nem tűnnek.

A bosszúvágy hiányát irigylem igazán.