A demokrácia Hellászban kezdődött 2500 éve. Ne gondoljuk azt, hogy ugyanott fejezi be pályafutását. A görögök a maguk módján demokratikus erényt gyakoroltak tegnap, amikor búcsút mondtak az eddigi kétpárti rendszernek, a klánok és családi kapcsolatok, politikusi dinasztiák sok évtizedes mechanizmusának. Ebben a nagyon balkáni, nagyon bizánci rendszerben a társadalom nagyobb fele részt vett. Volt némi ingadozás, hol a balközép, hol a jobbközép nyert, de a mutyizások, osztogatások és adományok gépezete működött. Amikor három éve kiderült, hogy rettenetesen túlloptak, túlköltekeztek ebben a derűs rezsimben, beütött a krach. Ez leegyszerűsítve a görög (és más dél-európai államcsődök) alapvető oka. Európa takarékosabb fele különféle mentőcsomagokkal próbálja helyrehozni a gazdaság működését. Cserében arra akarják a görögöket szorítani, hogy vegyenek vissza a fogyasztásból, így aztán képesek legyenek a törlesztésre. A megszorítások azonban nem hoztak látható eredményt. Sőt, oly mértékű a visszaesés, úgy megnőtt a munkanélküliség, hogy a kilábalásnak még a lehetősége sem látszik.

A görög társadalom kifáradt a visszaeséstől, az életszínvonal folyamatos romlásától. Csömöre van pártjaitól, amelyek most egyszercsak ráébredtek, hogy eddig egy korrupt rendszert menedzseltek. Kifáradtak a görögök a politikusoktól, akik most megtalálják az újabb adóforrásokat és a visszavehető jövedelmeket, miközben magukon nem nagyon takarékoskodtak. Csömörük van a kétpárti váltógazdaságtól, amely nem tudott megoldást kínálni. Paradigmát (újabb görög szó) váltottak.

Új pártokat, új politikusokat hoztak döntési helyzetbe. Főként balosokat, de behoztak egy neonáci pártot is a parlamentbe. A görögök nyilvánvalóan kifáradtak Európától, csömörük van a mindenre jó megoldást tudó erkölcscsősz németektől, hollandoktól és franciáktól, akik azt tanácsolták nekik, hogy adják el szigeteiket és az Akropoliszt, miközben lelkesen házaltak tengeralattjáró- és hadihajóiparuk drága termékeivel a takarékosságra ítélt görög államnál. A görögök persze élvezik az eurózóna előnyeit. EU-tagságuk évtizedei alatt örömmel fogadták a mezőgazdaságra és infrastruktúrára kapott százmilliárdokat is. De az elmúlt évek meg is koptatták az Európa-imádatot Hellászban. Ahogy az Európa-szeretet lanyhul, úgy növekszik a nacionalizmus, az előítéletesség. A (neonáci) Arany Hajnal bakancsosai már ünnepi menetelést rendeztek: a nem görögöktől megtisztítják az országot (katharzisz), és elaknásítják a határokat a menekültek miatt – hirdetik.

A görög szavazóknak sikerült olyan parlamentet összeállítaniuk, amely aligha alakít működőképes kormányt. Ennél nagyobb, súlyosabb figyelmeztetést nem kaphat Európa. Az eddig alkalmazott gyógymód nem jött be. A beteg még él, de már nem fogadja el az orvosi tanácsokat. Új, kíméletesebb és hatásosabb kúrát akar. Európa tud ilyent?