A félreértések elkerülése végett: hozzávetőleg annyira vágyom egy újabb jelentéseket gyártó grémium létrejöttére, amennyire a felcsúti polgármesterbe ojtott Nyerges Zsolt vágyhat Ángyán József korábbi vidékfejlesztési államtitkár földosztást elemző tanulmányára. Csakhogy az ügynökkérdésben minden akció kortörténeti tünet: szimbolizálja a politikai elit viszolygását a nyilvánosságtól.

Az aktuális ügyben az LMP-nek 78 képviselő aláírására lett volna szüksége ahhoz, hogy fölálljon a testület. Ám az ökopárt és a Jobbik képviselőin kívül csupán a Szili Katalin, Ivády Gábor, Molnár Oszkár független trió szignálta a dokumentumot, így a siker elmaradt.

A szocialisták vagy a DK függetlenjei talán azt akarták igazolni távolságtartásukkal, hogy az úgynevezett megújulás ellenére bármikor hajlandók hűek maradni a szutykos múlthoz. A Fidesz viselkedése pedig már a felháborító tartományt is elhagyta, s elérte a szánalmas kategóriát. A frakcióban, mint tudjuk, megannyi híres antikommunista kap helyet. Elég csak Orbán Viktorra és Wittner Máriára gondolni. E duó –Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre társaságában – elszántan küzd a láthatatlan vörös légió ellen. Legalábbis szavakban.

Az ügynökügyben ugyanis, miként a korrupció témakörében, nem jobb- és baloldal között húzódik a törésvonal. A nyilvánosságban mind nagyobb erőt mutat fel az a réteg, amely elkötelezett a tisztesség és az érdem mellett, s a „mi kutyánk kölyke” kezdetű szólamokat még csak értelmezni sem tudja, ha nincs a közelben egy dán dog.

Aki pedig a „megoldatlan ügyek” (értsd: fölháborító botrányok) okaként csupán a baloldalt és az „elmúltnyolcévet” nevezi meg, az bohóctréfát ad elő. Ha nem, akkor esetleg adjon magyarázatot a Fidesz „ügynökügyi” sunyiságára, a Közgépre meg Simicska Lajos és Nyerges Zsolt tündöklésére. Mintegy kiegészítésként referálhat Szűrös Mátyás szivárványkoalíciókat idéző karrierjéről is: a korábbi kommunista potentátról a napokban kiderült, „megfigyelték”. Még jó, hogy a terjedelmi korlátok véget vetettek az interjúnak,mert esetleg rámutatott volna arra is: Kőszeg Ferenc hozzá járt korrepetálásra rendszerellenességből. Lehetetlen, hogy ne csökkenjen az igény az efféle múltat-újraírókra, továbbá az intellektuális kútfúrókra.

Amúgy az egész jelenség emblémája Budai Gyula riposztja, amellyel akkor élt, amikor a „Le kell-e mondania Schmitt Pálnak, ha kiderül, hogy plagizált?” kérdést tették fel neki. Így felelt: „Mit keres Oszkó Péter a Wizz Air igazgatóságában?”

A kontra szépen mutatja: a nyilvánosságot akkor tűri, ha az pártérdeket szolgál. A közérdek alapvetően másodlagos.

Ezért ő és a nagykoalíciós kollégái már fedetetlen ügynökök. Még csak leleplezni sem kellett őket: megtették maguk.