A magyar kormány a demográfiai problémákból indul ki, a családtámogatásokra koncentrál, abban reménykedve, hogy így több gyermek fog születni. A kormány reményét, hogy az egykulcsos adó „megmozgatja a párok fantáziáját”, nem igazolták a születési adatok. Nem jöttek a remélt „Matolcsy-bébik”. Nézzük a tényeket: ma hazánkban egy nőre átlagosan 1,3 gyermekszületés jut. Ez nagyon kevés, mélyen az európai átlag alatt vagyunk. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy Svédország az elsők között van. Ott ez a szám meghaladja az 1,9-et. Vessük ezt össze a nők foglalkoztatottságával! Magyarország e téren is a sereghajtók között van 56 százalékkal. Svédország ebben is éllovas: ott a 15–64 év közti nők 74 százaléka dolgozik.

Ez nem véletlen. Bizonyított tény, hogy akkor születik több gyermek, ha a nőknek biztos helyük van a munkaerőpiacon – gyermekük születése előtt és után is. Az is fontos, hogy össze tudják egyeztetni a munkát a családi elfoglaltságaikkal, vagyis legyen – helyben és anyagilag is elérhető – gyermekgondozási intézmény.

Még nagyobb az eltérés a kisgyermeket nevelő nők foglalkoztatásában. Míg az OECD-országokban háromévesnél kisebb gyermek mellett az anyák fele dolgozik, addig nálunk 15 százalékuk. Ebből látható, hogy a gyes kiemelkedően hosszú időtartama nem javítja krónikusan rossz demográfiai helyzetünket. Jobb eredményt várhatunk a bölcsődék-óvodák bővítésétől, a nők és férfiak fizetése közti különbségek csökkentésétől, valamint a rugalmas munkafeltételek bővítésétől. Nem véletlen, hogy az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete (PES Women), az idén a fiatal nők elhelyezkedési esélyeinek javításáért emeli fel a hangját.

Ehhez képest mi történik nálunk? Csökken a gyes alatt legálisan végezhető munka ideje. Drágul az óvodai, iskolai étkeztetés. Költségtérítésessé tehetők a bölcsődék. A kormány a rugalmas munkavégzési formákat is másképpen értelmezi: nem a választható időbeosztást, helyszínt és munkaidőszakot segíti. Ehelyett rugalmasan lehet elküldeni gyesen lévő nőket.

Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve immár törvénybe sincs foglalva. Annak ellenére, hogy már az 1957-es római szerződésben is szerepel.

Nem jobb a helyzet a nők döntéshozatalban betöltött szerepét illetően sem. A kormányban egyetlen nő van, de az Országgyűlésben is hasonló a részarányuk: 8,8 százalék. Az uniós tagállamok közül Máltával versengünk az utolsó helyért. A parlamenti pártok közül csak az LMP-nek és az MSZP-nek van női kvótája. Az MSZP-t kivéve, a többi párt sajnos az időközi országgyűlési választásokon sem indított női jelöltet, hogy javítsa az arányt. (Számomra biztató fejlemény, hogy az MSZP-nek a legutóbbi két időközi országgyűlési választáson női jelöltje volt, a fővárosi közgyűlésben megüresedett helyre pedig egy fiatal nőt delegált.)

A példák sora tetszőlegesen folytatható, de figyeljünk inkább az átfogóbb képre. A lisszaboni szerződés rögzíti: „Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.” A velencei bizottság is kimondta, hogy ezen elvek jó része bizony ma Magyarországon nem érvényesül. Nem Európa felé tartunk.

Súlyos következményekkel jár, hogy a nők munkaerejében rejlő gazdasági és társadalmi potenciált nem használja ki a kormány. Nem véletlen, hogy az egymillió munkahelyet ígérő Fidesz két év alatt kevesebb mint kétezer munkahelyet tudott teremteni. Ebben a tempóban 880 év kell az egymillió munkahely eléréséhez. Lassan a Fidesz is beláthatná: nők nélkül nem megy...

A szerző az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnöke, EP-képviselő