Ez önmagában még nem volna hír, elvégre egy hőszolgáltató mit szolgáltasson, ha nem hőt, az viszont már izgalmasabb, hogy amikor valaki reklamált a cégnél, a Nol.hu beszámolója szerint azt a választ kapta, hogy „még tart a fűtési szezon, de ha akarja, lemondhatja a szolgáltatást 8000 forintért”.

Ez merőben új. Ár- és adóemelések tudniillik eddig is voltak, annak rendje és módja szerint kivetették az emberre a sarcot, viszont nem került a testi épsége közvetlen veszélybe. Itt azonban az történt, hogy a májusi kánikulából a hűsnek vélt lakásába beájuló lakónak a Főtáv most pótolta azt, amit az első őszi lehűléskor nem állt módjában megtenni: fűtött, mint a bolond.

Ha megőrizzük komolyságunkat, és nem foglalkozunk az egyébként követhetetlen hivatalos magyarázatokkal, hanem csakis a tartalomra összpontosítunk, akkor azt látjuk, hogy a Főtáv módszere a nemzeti együttműködésnek egy eleddig nem ismert, magasabb rendű formája: előbb jól bedurrantunk a lakónál, s amikor már épp főni kezdene, felajánljuk, hogy bizonyos összeg ellenében leállítjuk a neki nem kedves szolgáltatást.

Ez bevételi szempontból is beláthatatlan perspektívákat vetít elénk: ha például az elektromos művek csak pár percre 1500 voltot kötne a hálózatra a kissé már unalmas 220 helyett, egészen föllendülne az elektromos cikkek kiskereskedelmi forgalma; mindjárt nőnének az áfabevételek, dübörögni kezdene a gazdaság.

Ráadásul emberközpontú módszerről van szó, márcsak azért is, mert hasonlóra nemhogy a nemzeti ügyek kormánya által igen rühellt, úgynevezett civilizált világban, de még nálunk se volt példa. Hogy mást ne mondjunk, a héten a fővárosi közlekedést forradalmasító BKK kipróbálatlan, hűtés nélküli, zárt ablakos importbuszokat állított forgalomba, a járművek egy részén hideg helyett meleg levegőt fújt a klíma, ám az utastérben helyet foglaló nagyközönség egyetlen tagja sem kapott ajánlatot, hogy mondjuk 8000 forint ellenében kiverik neki az ablakot, hogy levegőhöz jusson.

Viszont ugyanez a BKK két nappal később, a kánikula elmúltával, mintegy kompenzálandó a kánikulai élményeket, jegyellenőrökkel ásványvizet osztogatott az utasoknak, nyilván abból a hétköznapi tapasztalatból kiindulva, hogy ha a megfőtt utast két nappal később, immáron hűvösben három BKV-ellenőr itatni kezdi, visszamenőleg is elmúlik a hőgutája.

Mint látható, ebben a cikkben nem ragadtunk le a napi politikánál. Ez nem véletlenül van így. Mint tudjuk, a magyar lakosság a kultúrának ma már olyan fokán áll, hogy szinte a teljes szabadidejében plágiumgyanús doktori disszertációkat és diplomamunkákat hasonlít össze egymással és mond róluk nagy ívű szakvéleményt, úgyhogy ilyen potenciál mellett kikerülhetetlenné válna néhány kérdés mélyreható vizsgálata.

Ez annál is indokoltabb volna, mert a liberálbolsik már sehol, a főváros globálisan és részleteiben is virágzásnak indult, mindenütt a legmegfelelőbb emberek ülnek. Mármost ha ez így van, adódik a kérdés, hogy kicsoda vagy micsoda nem engedi érvényesülni azt a nem túl bonyolult és a nemzeti identitást sem sértő, sőt minden bizonnyal Krisztus urunknak is kedvére való gondolatot, hogy ne mindig május közepéig tartson a fűtési szezon, hanem csak addig, ameddig hideg van.

Igaz, ennek ellentmond, hogy a kommunisták alatt április közepén zárult a fűtési szezon, ami eleve vállalhatatlan örökség, mi ugyanis deklaráltan nem vagyunk bolsi ország.

A szerző az  Élet és Irodalom munkatársa

Jegesmedve, állatkertben kánikula, hőség illusztrációhoz jegesmedve jégbe fagyasztott hallal.