A magyar sajtó az elmúlt két évben kiesett a „szabad” kategóriából és már csak „részben szabad”. Az államtitkár úgy tesz, mintha nem értené. Hosszan méltatlankodik a Freedom House sajtószabadság-jelentésének Magyarországot érintő kritikája miatt – anélkül, hogy akár egyetlen pontban is megpróbálná cáfolni az amerikai szervezet állításait. Jobban is teszi, hiszen hogyan cáfolhatná, hogy az Orbán-kormány összehangolt erőfeszítéseket tett a sajtó feletti jogi, szabályozási keretek kisajátítására?

Esetleg azt, hogy a médiahatóság politikai indítékú cselszövései miatt nem hosszabbítják meg egy népszerű rádióadó frekvenciaengedélyét? Hogy a közmédiában terjed a cenzúra és az öncenzúra? Az államtitkár nem szereti a lehetetlen feladatokat, inkább kitér a valódi vita elől. Azzal próbál érvelni, hogy a Freedom House „az elmúlt nyolc évben” bezzeg szabadnak minősítette a magyar médiát. Ez viszont vesztes taktika, hiszen a múltbeli vélt, de akár valós sérelmek sem magyarázhatnak mai törekvéseket a sajtószabadság szűkítésére, egyes orgánumok elhallgattatására.

„A magyar médiatörvény ellen másfél éve folyó hisztérikus és képmutató kampányból vett példákon kívül a Freedom House jelentéséből hiányoznak a bizonyítékok, és zavarba ejtően ellentmondásos az érvelés” – panaszkodik most a hivatásos kommunikátor. Kína, Zimbabwe, Oroszország szokott így reagálni, amikor bírálják a szabadságjogok sárba tiprása miatt. Ez is egy klub, s a magyar kormány szemlátomást inkább fanyalog a megfigyelőkön, mint hogy kilépjen a rossz társaságból az ezerszer kritizált törvény módosításával.