Nem engedjük meg, hogy az ország külföldi vállalatok gyarmata legyen! Ez a kijelentés nem a jobboldali-konzervatív Orbán Viktortól, hanem egy privatizációellenes, baloldali-szociáldemokrata román politikustól származik. Aki pár nap múlva ugyancsak miniszterelnök lesz, éspedig a magyar MSZP–SZDSZ-koalícióra hajazó Szociálliberális Unió jelöltjeként. (A román politikában a „szoclib” változatot most először próbálják ki.)

Nyugtázzuk, hogy Victor Ponta szocdem vezér ellenzéki politikusként lázongott a gyarmati sors ellen, nem miniszterelnökként. De azért nem élte bele magát maradéktalanul az „antikolonialista” szerepbe, mert értésre adta azt is, hogy ha megválasztják – s pár napon belül megválasztják –, tartani fogja magát az IMF-fel tavaly kötött készenlétihitel-megállapodáshoz. Márpedig az IMF által megjelölt 15 pont java része az állami tulajdon magánosításáról szól, ahol is a legérzékenyebb cégek (palagáz, réz) vevői külföldi vállalatok. A rendszerváltáskor még érettségiző korú Ponta mára politikailag is beérett, úgy, mint a fiatalabb évjáratú magyar politikusok: ellenzékben mást mond, mint amit kormányon tesz vagy tenni készül.

Ez a minta vetíthető rá Ponta magyarpolitikájára is. A pártja és a vele szövetséges nemzeti liberálisok sikeres bizalmatlansági indítványában ugyanis előkelő helyre került az előző kormánynak az a rendelete, amellyel önálló magyar nyelvű tagozatot hozott létre a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Pontáék szerint a most megbukott kormányban koalíciós partnerként jelen volt RMDSZ „kizsarolta” ezt a rendeletet; ők majd változtatnak rajta. A valóság az, hogy Ponta kormányának még a hozzájuk átpártolt nemzeti kisebbségi és volt kormánypárti képviselőkkel sem lesz olyan többsége, hogy ne tartson igényt a magyar párt külső támogatására. Ami különösen értékes lehet, ha a koalíciós partnerek netán összekapnak – erre kettejük értékvilágának különbözősége folytán van esély. Ha a szocdem vezér nem bolond, kiegyezik az RMDSZ-szel. Békén hagyja a legkülönfélébb állami hivatalokban és szerveknél tevékenykedő magyarokat, cserébe az RMDSZ – parlamenti ellenzékként – nem fekszik keresztbe a Ponta-féle törvényjavaslatoknak.

A „zsarolásvádat” már csak azért sem kell komolyan venni, mert Markó Béla volt RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes sebészi pontosságú leírása szerint a magyar párt, amikor bent volt valamely román kormánykoalícióban, az ellenzék szótárában mindig zsarolóként szerepelt, viszont partnere szótárában mindig tisztességes, fegyelmezett játszótársként. Az RMDSZ-nek most nem jön rosszul, hogy nincs kormányon, és nem lesz az ellenzékben partnere eddigi társának, a demokrata-liberális pártnak se. Júniusban számára létfontosságú önkormányzati választások lesznek, ahol is a magyar ajkú lakosság rokonszenvéért két, markánsan Fidesz-befolyásoltságú, újabban egymás szövetségeseként fellépő párttal, a Szász Jenőével és a Tőkés Lászlóéval kell megküzdenie.

Magyar riválisai „a bukaresti húsosfazék” körül kerengő pártnak minősítik az RMDSZ-t, mert, gyöngék lévén, a kormányon, sőt a parlamenten kívüli, teljesen hasztalan kuruckodást többre tartják, mint az állami szerepvállalást. Gőzerővel lázítanak az RMDSZ ellen, noha számottevő esélyük sehol nincsen. Legföljebb – a román pártok legnagyobb örömére – szétdarabolhatják a magyar szavazatokat.

Habár a dolog bonyolultabb ennél. A novemberben esedékes általános választásokon Szászék, Tőkésék – az összmagyar esélyeket romboló választási küszöb miatt (három koalíciós párt esetén 8%) – gyakorlatilag csak az RMDSZ listáján szerezhetnek mandátumot, a feladat tehát az, hogy „kettős nyomással” (a magukéval meg a Fideszével) minél több helyet zsaroljanak ki maguknak a magyar összefogás nevében. A Fidesz a romániai magyarság belső rendszerváltásán dolgozik.

Victor Ponta