A centenárium előkészítéséért felelős Wallenberg Emlékbizottság, amelyet jómagam elnökölök, igyekszik mindent megtenni azért, hogy a Wallenberg-év alkalom legyen a felelősségteljes szembenézésre a holokauszt rettenetes tragédiájával. Álljon előttünk mementóként és figyelmeztetésként, hogy ma is el kell utasítanunk minden jogfosztást és diszkriminációt, mindent el kell követnünk a gyűlöletkeltés elburjánzásának megakadályozása érdekében. Alkalom ez az év arra is, hogy Raoul Wallenberg – és minden magyar és nem magyar embermentő – erkölcsi nagyságát minél szélesebb körben megismertessük, és ne engedjük, hogy a humánum e csodálatos példája feledésbe merüljön.

A Wallenberg-év nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről is. A holokausztról – és a XX. század többi tragikus sorsfordulójáról – nem beszélhettünk a kommunizmus 40 éve alatt. Pedig a ki nem beszélt történelmi igazságtalanságok, bűnök, tragikus emberi sorsok (vagy akár az elhallgatott jótettek is) társadalmi feszültségekhez vezetnek, megmérgezik a nemzet egységének légkörét. A közel fél évszázadnyi hallgatást követően mindenki egyszerre akarta elmondani a saját fájdalmát: az elvesztett családtagok kínzó és soha el nem múló hiányát, a meghurcoltatásokat, az ép ésszel felfoghatatlan testi és lelki szenvedéseket. A Wallenberg-év gyertyalángként kívánja segíteni az eligazodást: merjünk szembenézni bűnünkkel, merjünk megbocsátani, merjük a vállunkra venni egymás fájdalmát, merjünk újra bízni egymásban, merjünk újra egy nemzet lenni. Az embermentők bármilyen helyzetben ki mertek állni az egyetemes értékek mellett. Merjünk mi is!

A Wallenberg-év során számos különböző esemény szólítja meg a hazai és a külföldi közvéleményt. Sokat ezek közül a Wallenberg Emlékbizottság koordinál, de természetesen civil szervezetek tőlünk függetlenül is megemlékeznek a svéd embermentőről. A centenárium ünnepélyes megnyitójának a Magyar Nemzeti Múzeum adott otthont, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a holokauszt a nemzet tragédiája. Az eseménynek Martonyi János külügyminiszter mellett a svéd külügyi tárca vezetője is házigazdája volt, hiszen

Stockholm elkötelezte magát Wallenberg sorsának tisztázása mellett. A megnyitón Réthelyi Miklós miniszterrel együtt adtam át a Wallenberg-díjakat négy olyan embernek, akik kitartással, alázattal és nem a hírnév kedvéért segítik a tolerancia előmozdítását hazánkban.

A holokauszt áldozatairól megemlékező Élet Menete idén az embermentőkre helyezte a hangsúlyt: a séta a Salkaházi Sára rakpartról indult és a Wallenberg rakparton ért véget. Az eseményen együtt jelent meg számos magyar politikai nobilitás, a svéd és az ausztrál házelnökök is a menettel vonultak, a Kneszet elnöke pedig videoüzenetben köszöntötte a résztvevőket. A Wallenberg-év keretében megtörténik az alsó rakpartok kitáblázása, amelyek tizenkét embermentő nevét viselik majd, ősztől pedig tábla állít emléket az Erzsébet hídnál a holokauszt áldozatainak, valamint az embermentőknek.

A napokban volt annak a középiskolás vetélkedőnek a döntője, amely a holokauszt, az embermentés és a zsidó kultúra kérdéseit dolgozta fel. A versenyre 116 középiskolából jelentkeztek az ország minden részéről.

A centenárium számos programja előttünk áll, hiszen az évnek még csak szűk harmada telt el. A Magyar Posta május 10-én Wallenberg-emlékbélyeget bocsát ki, amelyet pár nappal később a Bélyeg Múzeumban, a svéd nagykövettel közösen mutatunk be. A holokauszt üldözötteinek segítőiről szóló metrókiállítás a nyár során hirdeti majd a szerelvényeken az erkölcsi példamutatás fontosságát. A Terror Háza Wallenberg életútját tárja elénk. Augusztusban azok találkoznak majd Budapesten, akik zsidómentő tevékenységükért megkapták a Jad Vasem intézet Világ Népeinek Igaza elismerését. Szeptemberben a 3000 fő befogadására képes Dohány utcai zsinagógában lesz Wallenberg-emlékest.

A tudományos életet is be kívánjuk vonni az emlékévbe. Június végén nagyszabású emberi jogi konferenciát szervezünk, amelynek történelmi panelje Wallenberg sorsát vizsgálja, emberi jogi szekciója pedig aktuális külpolitikai eseményeket jár körbe. Május 15-én pedig a morális ellenállás témáját kívánjuk feldolgozni: Lehet nemet mondani cím alatt történészek idézik majd fel azoknak a közéleti és egyházi személyeknek, alkalmazottaknak, tisztviselőknek a helytállását, akik 1938 és 1945 tavasza között nemet mondtak a nemzet erkölcsi hagyományainak megsértésére. A konferencia Esterházy János politikai pályáját is körbejárja, hiszen hetven évvel ezelőtt a gróf ezen a napon a szlovák parlamentben egyedüliként nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. A szlovákiai magyar politikus rehabilitációja – minden egyetemes erkölcsi normával ellentétesen – a mai napig nem történt meg, bár politikai hagyatéka egyre inkább közkinccsé válik.

Természetesen külföldön is megemlékezünk Wallenbergről. Legtöbb esetben kéz a kézben a svédekkel és az izraeliekkel. Több mint 50 városban szervezünk konferenciát vagy megemlékezést a svéd diplomatáról. Április 16-án, a holokauszt áldozatainak emléknapján például az amerikai kongresszusban magyarok és amerikaiak közösen koszorúzták meg Wallenberg szobrát.

A Wallenberg Emlékbizottság elnökeként örömmel tapasztalom, hogy milyen sokan tekintik közös ügynek a méltó megemlékezést. Merthogy Wallenberg ügye mindannyiunk ügye. Közügy. Annak érdekében, hogy ezt Bächer Iván is megtapasztalja, ezúton meghívom őt a Wallenberg-év rendezvényeire.

A szerző külügyi államtitkár, a Wallenberg Emlékbizottság elnöke