E meghatározás még az MSZP-n belül lévő Demokratikus Koalíció Platformjának (DK) a párt balközép centrumpárttá való átalakítására irányuló törekvésével szembeni állásfoglalást jelentett. A DK a múlt év őszén kivált az MSZP-ből, és önálló párttá alakult. Mindezt figyelembe véve meghaladottnak tekinthető Lengyel Lászlónak e lap március 31-i számában megjelent írásában vázolt, az MSZP útjával kapcsolatos alternatíva: szocialista rétegpárt vagy szociáldemokrata néppárt legyen-e. Az MSZP jellegének, politikai irányvonalának a 2011. júniusi kongresszuson történt meghatározása nyilvánvalóan eltér a Lengyel László írásában foglaltaktól, a DK pedig olyan balközép párt, amelyhez a szociáldemokraták mellett liberális és mérsékelt konzervatív személyek is tartoznak. Az MSZP demokratikus baloldali néppártként történt, idézett deklarálása azonban önmagában véve nem elégséges. Meg kell határozni politikájának, tevékenységének fő kérdéseit is. Ezeket sorra véve:

E párt a Szocialista Internacionálé stockholmi kongresszusán elfogadott, ma is érvényes elvi nyilatkozatában foglaltaknak megfelelően alapvető értéknek a szabadság, az igazságosság, az egyenlőség, a szolidaritás, a politikai és gazdasági demokrácia, az emberi jogok érvényesítésére törekszik. Ebből következően határozottan küzd a Fidesz-kormánynak a demokratikus jogállam lebontására, autoriter kormányzati rendszer kiépítésére irányuló, nagyrészt már megvalósított intézkedései, valamint katasztrofális gazdaságpolitikája, hazug, populista, nacionalista kommunikációja ellen. Az MSZP elsősorban a bérből és fizetésből élők, valamint a nyugdíjasok érdekeit, jogait védi, különösen fontosnak tekinti a hátrányos helyzetűek, a leszakadó rétegek megfelelő életkörülményeinek megteremtését. Ugyanakkor korrekt, racionális kapcsolatokra törekszik a munkaadókkal, a gazdagokkal, a társadalom felső rétegeivel. A baloldali társadalompolitika elveinek érvényesítése nem állhat ellentétben a gazdasági racionalitás és a modernizáció céljaival, a gazdasági növekedés előmozdításával (ami nemcsak a kapitalisták profitjának növelését jelenti, hanem a munkavállalók és a nyugdíjasok helyzete javításának, a bérek és a nyugdíjak, valamint a szociális juttatások emelésének is a feltétele). Az MSZP-nek határozottan tiltakoznia kell a lakosságot sújtó további megszorító intézkedések, az új Széll Kálmán Terv, a dolgozók és a nyugdíjasok terheit jelentősen növelő tervezett adók ellen.

Az MSZP alapvető politikai feladata az Orbán-kormány leváltása. Az ennek érdekében javasolt teendőket e lapban korábban megjelent A kormány leváltásának lehetősége c. cikkemben vázoltam. Ezek közé tartozik az MSZP szavazóbázisának növelése.

E párt a 2010. áprilisi választásokon 19,3%-ot érve el 2006-hoz viszonyítva közel 1millió 350 ezer szavazatot vesztett. Különösen nagy, 65-70%-os volt a szavazatveszteség az észak- és kelet-magyarországi megyékben, valamint jóval több mint 50%-os Budapest számos külső kerületében.

Ez év elejétől a Fidesz-kormány politikája következményeinek mind inkább érezhetővé válásával és a 2010. áprilisi választásokon távol maradó szocialista szavazók egy részének politikai aktivizálódásával a közvéleménykutatási adatok szerint az MSZP népszerűsége fokozatosan emelkedett, jelenleg meghaladja a 25%-ot.

A választási győzelemhez, a kormány leváltásához azonban ez nem elégséges, azt csak a demokratikus erők összefogása teheti lehetővé. Ez gyakorlatilag úgy valósítható meg, hogy a többi demokratikus párt és szervezet 2013 nyaráig pártszövetséget hozna létre. (Pártszövetség alakítása azért indokolt, mert az abban részt vevők külön-külön esetleg nem érnék el az Országgyűlésbe kerüléshez szükséges 5%-ot.) E pártszövetséghez tartozhatna az elnevezését a párt politikájának kifejezésére alkalmas névre módosító LMP, a DK, a párttá alakítandó Haza és Haladás Alapítvány, a feltehetőleg párttá szerveződő egyik-másik civil szervezet, de kívánatos lenne egy új liberális párt létesítése is.

E pártszövetség a listás választáson önállóan venne részt, a választási eredményeket nagymértékben meghatározó egyéni képviselői választásokon azonban közös jelöltek állításában kellene a pártszövetségnek és az MSZP-nek megállapodnia. Az MSZP-nek a pártszövetséggel való együttműködése – a 2011. júniusi kongresszus idézett állásfoglalása szerint is – „érték- és programalapú”, a teljes önállóság biztosításával valósítandó meg.

Az MSZP és a pártszövetséghez tartozó demokratikus, liberális erők együttműködésének, szövetségének megteremtése legalább egyéves folyamat. Ez idő alatt az MSZP megvitatná a demokratikus pártokkal, szervezetekkel keretprogramjának, valamint a rövidesen elkészülő szakpolitikai programjainak egyes kérdéseit, továbbá közös állásfoglalásokat, akciókat kezdeményezne, illetve támogatná a demokratikus pártszövetség ilyen kezdeményezéseit.

A fentiekben vázolt optimista szcenárió megvalósítása korántsem problémamentes, az számos akadályba ütközik. Ezek közül megemlítendő az, hogy a demokratikus jogállam kereteinek helyreállítása, a racionális gazdaságpolitika folytatása érdekében szükséges intézkedések megvalósítását eleve megnehezíti a vonatkozó törvények kétharmados volta és az egyes testületek, hatóságok vezetői nek rendkívül hosszú időre történt kinevezése. A Fidesz erős populista, nacionalista demagógiája nagymértékben korlátozza az MSZP céljainak, érvelésének hatását. Az MSZP kommunikációjának színvonala, hatékonysága, az eddigi tapasztalatokat is figyelembe véve nem látszik biztosítottnak, és a párt kommunikációjának, programja széles körben való megismertetésének –a baloldali média helyzete, korlátozott lehetőségei miatt – lényeges gyakorlati-technikai akadályai is vannak.

A szerző történész