Szalai Anna: Tarlós István, az adókivető
Azután lefújták. Majd elküldték a várost szűk pénzügyi mezsgyére szorító pénzügyi tanácsadót. Felmondták a BKV kollektív szerződését. Zárolták a fővárosi intézmények működésére szánt pénz tizedét. Folyószámlahitelt vettek fel. S közben végig arról beszéltek, hogy a 72 milliárdos adósságtörlesztési kötelezettség, a 41 milliárdos folyó működési hiány – tetézve a 32 milliárdos normatív támogatás decemberi befagyasztásával – megoldhatatlan képlet a főváros s ezen keresztül a BKV számára.
A kormány stressztűrő képessége – legalábbis a főváros ügyében – kiállta a próbát. Mindig csak annyit engedett, amennyit feltétlenül szükséges volt a robbanás elkerüléséhez. Majd időnként azt is visszavonta. Netán kiküldte csahos kutyáit belemarni a túlzottan előrelépő lábakba.
De a zajos szóváltás legfeljebb a nép szórakoztatását szolgálta. Elvégre kenyérből egyre kevesebb jut. A fővárosi közösségi közlekedés megszűnését senki sem vállalhatta. Sem a kormány, sem Budapest. Eleve tudták ezt. Hiába mondta Tarlós István, hogy a politikai veszteség odafent lenne nagyobb. Bár azt is mondta, hogy Budapest már elment a falig.
Ezzel véletlenül az ellenzéki pártok is egyetértettek. A BKV működésére tegnap megszavazott újabb 15 milliárd forintot már az intézmények működési támogatásából, ingatlanértékesítésből, a csarnok- és piacigazgatóság egyszeri befizetéséből, valamint az idei szabad pénzmaradványból szedték össze. A korábbi 20 milliárddal együtt így kerekedett fel az összeg 35 milliárdra. A kormány erre kegyesen feloldotta a tavaly befagyasztott 32 milliárdos állami normatívát – szigorúan időarányosan. De egy fillérrel se ad többet. Helyette homályos ígéretet tett támogatásra, egyetértésre, törekvésre. Valójában két dolgot „vállalt” csupán: az állami támogatás fokozatos csökkentését és a cégnek évi tízmilliárdos hiányt okozó utazási kedvezmények jelenlegi szinten történő ellentételezését. Amíg még lesznek kedvezmények.
A városvezetés mégsem szenvedett teljes vereséget. Kaptak egy ígéretet a közműszolgáltatók megsarcolására, az uniós pénzek ideirányítására, a kerületek ösztökélésére. Ráadásul teljesült a főpolgármester vágya. Budapest önálló adókivetési jogot kapott. Kevés ajándék lenne személyre szabottabb. Bár az árumegállítás joga még jól jönne. Mi pedig izgulhatunk: vajon mivel lepnek meg még bennünket. Aggódnunk nem kell, tanácsadóinak fantáziája határtalan. De ezzel együtt is embert (minket) próbáló feladványnak tűnik jövőre 45, idővel 70-80 milliárd behajtása Budapest népén.