Ennél még felháborítóbb, hogy a szociális támogatásoknak végül csak egy részét adják így. A családi pótlékot, bár szó volt róla, például nem, mert ezt a támogatást a középosztály is kapja, és bár jó lenne minél több pénzt a Fideszt a kampányban lelkesen támogató üzletlánchoz terelni, azért azt mégsem vállalták, hogy a tisztesnek számító polgárok pénzköltési szabadságát is korlátozzák. Akkor aztán tényleg lett volna szabadságharc! A kormány inkább felmérte az erőviszonyokat, és meghátrált. Így aztán lettek A kategóriás támogatottak és B kategóriások. Az uralkodó nézet szerint az utóbbiak jobbára azok az ingyenélők, akik a rendkívül nagyvonalú állami apanázs (havi 22 ezer 500 forint) miatt nem dolgoznak, ehelyett elisszák vagy elkártyázzák a segélyt. Ezért mindenekelőtt őket kell mindenféle szigorítással és megvonásokkal megbüntetni (Jobbik), megnevelni (Fidesz), ösztönözni (MSZP). Ezek persze különböző megközelítések, némileg eltérő eszközökkel, de valamennyien abból indulnak ki, hogy az a cinikusan alacsony összegű alamizsna, amit ma az állam a nincstelen és reménytelen helyzetben lévő embereknek ad, még mindig túl sok. Ezért a segélyt vagy tovább kell csökkenteni, vagy feltételekhez kell kötni, vagy – mint most az utalvány esetében – „természetben” adni. A Fidesz ezt a hármat együtt valósítja meg, és ellenzéki tiltakozások vagy nincsenek, vagy ha vannak, akkor az előzmények miatt hiteltelenek.

Törvényhozók: Semjén Zsolt, a KDNP és Lázár János, a Fidesz frakcióvezetőjeFOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS

Gyakorlatilag alig van a politikai elitben valaki, aki úgy gondolja, hogy az éhező embereknek nem azért kell adni ezt a vegetatív túléléshez sem elegendő segélyt, mert valamivel kiérdemlik, hanem azért, mert embernek születtek. Ezzel érdemelték ki azt, hogy a társadalom ne hagyja éhen halni, de legalábbis éhezni őket. Ha rendezett a kertjük, ha nem. Ha tisztogatják az árkot, ha nem.

E rendelkezést ugyanazon a héten fogadta el a kormány, amikor előállt „a pofátlan végkielégítéseket” sújtó 98 százalékos adó eltörlésével is. Mert általános nélkülözés ide vagy oda, vannak A pluszos támogatottak is. Ez exkluzív kategória azoknak a kormányátalakítások által érintett leendő munkanélkülieknek, akiket az állam a tenyerén hordoz. A haza felvirágoztatásában pótolhatatlannak nem bizonyuló fülkeforradalmárnak nyújtandó állami segítség összegéből egy borsodi munkanélkülinek legkevesebb hat éven át lehetne fizetni a segélyeit. Az egyik ezt érdemli, a másik azt. Ahogy a kormányzati közlemény fogalmaz, az Erzsébet-kártyára utalt segély „üzenet azok számára is, akik sok adót fizetnek, és támogatásban, segélyben nem részesülnek, mert biztosak lehetnek abban, hogy az állam az általuk fizetett adóból közvetlenül a rászorulókat támogatja”. Azt, hogy az adófizetőket lehet heccelni a segélyekkel, a kormány hamar megtanulta. Azt, hogy a végkielégítésekkel is lehet, igen gyorsan elfelejtette.