Más módon számítva is ugyanez az arány jön ki: a csatlakozáskor a GDP 1,41%-át fordítottuk a haderőre, ma 0,79%-ot. Hende Csaba nem szerencsés korban lett hadügyminiszter. Az ilyen mértékű finanszírozási gondok kizárják a technikai korszerűsítés lehetőségét, a minőségi személyi állomány biztosítását.

De nincsenek is elméleti alapok a haderő fejlesztéséhez. A nemzeti katonai stratégiát az előző kormány idején fogadták el konszenzussal, ami csak úgy alakulhatott ki, hogy nem tartalmaz konkrétumokat a dokumentum. Így nem is lehet alapja semmiféle katonai fejlesztésnek, ráadásul egy évvel megelőzte a NATO új stratégiai koncepcióját, tehát annak elfogadásával el is avult. Az idén elkészült nemzeti biztonsági stratégia szinkronban van a NATO új stratégiai koncepciójával, leírja a haderő biztonsági funkcióit. A probléma az, hogy a jelen és a belátható jövő magyar hadereje képességeiben fényévekre van a vázolt funkcióktól. A kormányprogram mindössze az alábbi elhíresült mondatot tartalmazta a Fidesz haderő-fejlesztési terveiről: „A nemzeti ügyek kormánya a honvédelemben, a környezetvédelemben és a kulturális értékek védelmében érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát és helyreállítja a közjó primátusát.”

Hogy mit akarnak Hendéék, azt a 2010 végére kialakított hosszú távú haderő-fejlesztési tervből sem tudhattuk meg. A minisztériumi-vezérkari apparátus Juhász és Szekeres terveinek (vágyálmainak) mintájára legyártotta a minden realitást nélkülöző koncepciót. A tervben pél dául szerepel, hogy a katonai költségvetésen belül személyi kiadásokra 40%-ot, dologi kiadásokra 30%-ot, a fejlesztésekre 30%-ot kell biztosítani. A valóságban a 2011-es költségvetésben 3,4%, a 2012-esben már csak 2% jut fejlesztésekre. A finanszírozási gondok abból fakadnak, hogy sokan vannak, akinek magas fizetést kell adni, és nagyon kevesen, akik az átlag alatti fizetési kategóriába tartoznak. A vízfejben tavaly végrehajtott 1206 fős csökkentés ellenére még mindig kb. 13 000 fős a központi szervek létszáma a 25 000 fős haderőn belül. Hende is megpróbál elődei trükkjével élni: rásózni a vezérkari főnökre a központi elemeket, így megérhettük, hogy ma már „hadrendi elem” a Honvédkórház és a Stefánia-palota is.

Az igazság pillanata akkor következett be, amikor kiderült, hogy a kormány hosszú távon hibernálni kívánja a haderőt. 2016-ig a 2012-es szinten fagyasztja be a költségvetését. 2016 után évente a GDP 0,1%-ával kezdi növelni a hadi kiadásokat, amelyek 2022-re fogják elérni a GDP 1,39%-át, vagyis a 1999-es belépéskori szintet. Akkor Orbánék megígérték, hogy évi 0,2%-os növeléssel a kormányzati ciklus végére elérik a NATO által ajánlott 2%-os GDP-arányt.

Ettől érthetetlen igazán, hogy miről is szól a védelmi ipar megújítását szolgáló Hadik terv. Hende ebben 50 milliárdos elektronikai üzletet vizionál a polgárháborúból kikeveredő Líbiával. Ez egyenértékű Torgyán chileicseresznye-import ötletével. Annak idején a Mechlabor felderítőberendezéseket szállított Kadhafinak. Nem tűnt föl, hogy ma se Mechlabor, se Kadhafi?

Hende kitalálta, hogy a finanszírozási gondok enyhítésére értékesítsük a hadrendből kivont MiG–29-es vadászgépeket. Ha ő nem is tudja, a potenciális vásárlók biztosan, hogy a rendszeresítésük óta szabad ég alatt tárolt gépekből néhány repképes csak, a zöm kibelezve áll a kecskemétiek által csak Jurassic parknak titulált tárolótéren, ugyanis az azokból kikukázott alkatrészekből biztosították a készenléti szolgálatok adásához elengedhetetlenül szükséges 4-6 gép repképességét.

Nincs stratégiai menedzsment, amely reális jövőképet lenne képes felvázolni a haderőnek, ezért reformok helyett pótcselekvéseket látunk.

Ellenzékben a szocialistákat cikizték, hogy nincs területvédelmi képessége a haderőnek, hogy képtelenek a tartalékosproblémát megoldani, most bele vannak zúgva a tartalékosügy rendezésébe, közben arra sincs erejük, hogy a haderő aktív komponensét rendbe tegyék. Nem értik, hogy csak egy jól működő, finanszírozási gondoktól mentes aktív komponens képes kitermelni a maga profi tartalékosait. A 2000 fő őrző-védő beöltöztetése „önkéntes védelmi tartalékosnak” semmivel sem növelte a haderő képességeit. Az idei év fő feladata az „önkéntes műveleti tartalékos” rendszer beindítása. Önkéntességről persze egyik változatban sincs szó, a zsarolás eszköze a védelmi tartalékosoknál „szerződsz, vagy elveszted őrző-védő állásodat”, a műveleti tartalékosoknál „szerződsz, vagy fizetheted a nyugdíj helyett kapott járadékodból a személyi jövedelemadót”. Ez a kényszer csak az 50 feletti korosztályt készteti a tartalékosszerződés aláírására. Ráadásul ezek az elaggott hadfiak és szépkorú hadleányok nem a csapatok tartalékosigényeit elégítik ki, hanem valami tisztázatlan rendeltetésű honvédelmi dandárokba gyűjtik őket. Lesz a két honvédelmi dandár kilenc zászlóaljában 1861 fő önkéntes műveleti tartalékos. Mire?

Osztrákoknál, angoloknál ismerhettük meg a megoldást: a tartalékosokat a békeállományú osztály éleslövészetére vitték ki buszokkal úgy, hogy minden tartalékos katona mellett ott állt az azonos beosztású profi katona, mutatta a teendőket éles tűzfeladatok végrehajtása közben. Az első nap végére az osztálytörzsfőnöktől a 24. löveg 7-es kezelőjéig minden tartalékos be tudott lépni beosztásába az angliai lőtéren. Másnap az összes tűzfeladatot a tartalékosok hajtották végre önállóan, ezzel rendszerbeállító lövészetük befejeződött. A harmadik nap délelőttje skót dudás kerti partival telt, estére otthon volt minden tartalékos. Ez a változat jó a tartalékosnak, és a munkáltatója is tolerálja.

A miniszter soha nem felejti el hangsúlyozni, hogy az afganisztáni feladatot végrehajtó katonák biztonságának fokozása prioritást élvez. A 2010. augusztus 23-án a két áldozatot követelő támadás kivizsgálása során kiderült, hogy a menet biztosításába beosztott hat modern amerikai páncélozott járműre szerelt ósdi, orosz eredetű géppuskából öt csődöt mondott. Húsz hónap kellett, hogy lecseréljék a megbízhatatlan fegyvereket.

Hende kínjában meghirdette a „2012 a takarékosság éve!” szlogent, meg ilyeneket is mond esetenként, hogy a haderő „sikerre van ítélve”. Szerintem keveri a totális pénztelenséget a takarékossággal. Az elmúlt 22 év honvédelmi miniszterei mindent megtettek érte, de végül Hendéé a dicsőség: az ország védelmi képessége messze a Trianon utáni szint alá süllyedt.

A szerző nyugállományú katona