227. Ennyit kellett lapozni ahhoz, hogy a lényeghez érjünk „A következő lépés – Széll Kálmán Terv 2.0” szövegében. Meglepőt ott sem olvastunk benne, de csak felsorolták végre, hogyan is akarja a kormány az államháztartási hiányt jóval a bűvös három százalék alatt tartani. Láss csodát: adókkal. Matolcsy szerint az adórendszer úgy jó, ahogy van, csak kell még 600 milliárd forint.

A válságadók után most már nem cifrázta, oda teszi a költségvetési tésztaszűrőt, ahol sok forint áramlik át. Többnyire ugyanazokat a szektorokat találta meg, mint a válságadóval, csak a másik végükről. Mindenre lő, ami mozog. Legyen az pénz vagy autó.

A mindennapi élet legalapvetőbb tevékenységeire rak újabb terheket, de ezúttal nem a fogyasztási vagy a jövedéki adó emelésével, hanem új adókkal, díjakkal.

Jellemzően arra építve, hogy egy-egy pici tételtől még nem megy falnak az ember, össze meg úgyse adja, úgyhogy lenyeli csendben, neki viszont a sok pici tételből százmilliárdjai gyűlnek össze.

Bankolni, telefonálni, autózni ma már semmiképpen sem számít luxusnak, sőt sok esetben kényszer. Fizetni pedig természetesen az is fog, aki nem autózik, nem bankol és nem telefonál. Vagy alig. Mert bankol helyette a pék, telefonál a vízszerelő, autózik a kereskedő.

Most viszont legalább őszinte Matolcsy: ha megmozdulsz, már fizetsz! Tényleg, minek is mozognánk? Hiszen már régen növekedési pályára álltunk, virágzunk.

Robog a gyorsvonat.

Vagy úthenger volna?