Grass műve sima gyűlöletbeszéd, természetesen egy jó tollú író ravasz csomagolásában. Sok nem antiszemita magyar értelmiségi, feltehetően az író rajongói, szívesen védik Grasst azzal, hogy csak bírálja az izraeli kormányt, amit időnként ők maguk, sőt izraeli ellenzékiek is megtesznek. Ez hamisság, álnok csúsztatás. Az élemedett korú, irodalmi Nobel-díjas német író, Günter Grass írt egy erősen antiszemitának látszó verset. Valójában irodalmi álcába bújtatott politikai kirohanást intézett Izrael Állam ellen.

(Ez egy politikai műfaj: Európában a holokauszt után nem komilfó szimplán zsidózni, viszont „bírálni” Izraelt nagyon is az lett.) Ám ez semmi ahhoz képest, hogy a kedvelt irodalmár egyszersmind kiállt Irán politikája és „atomprogramja” mellett. Lehet lamentálni azon, hogy helyesen tette-e Izrael kormánya, azt, hogy „Izraelben nemkívánatos személlyé” nyilvánította az írót, ésMagyarországon az elsők között lamentáltatták Tamás Gáspár Miklóst, a kiváló filozófust a Klubrádióban. Sajnos! Ebben a témakörben egyszer már megijesztett TGM: talán két éve e lap hasábjain az izraeli hadsereg háborús bűnösségének bizonygatásával. A nagyszerű filozófus jelen időben érvényesre kiérlelt nézetrendszere, amennyire én, kevésbé, sőt kevéssé képzett és művelt átlagember értem, a globalizálódó kapitalizmus ellenzésén alapul. Bár az én véleményem aligha számít, ezzel egyetértek, csak úgy vélem, hogy ez minden eddig volt rendszer között a legkevésbé rossz.

TGM abban téved nagyot, hogy ellenségének ellenségét a barátjának hiszi! Attól, hogy a jelenlegi iráni politika a globalizáció és a kapitalizmus ellenségének mondja magát, az általa ajánlott világrend még nem elviselhető! És van még egy apróság: ezt a világrendet a jelenlegi iráni polgári és vallási vezetés erőszakos úton kívánja elterjeszteni, és ezt nem is rejti véka alá! Nemcsak beszélnek, lázas tempóban fegyverkeznek is. Olyan erős jóhiszeműség kellene azt hinni, hogy valóban nem akarnak nukleáris háborút, hogy az már nem is jóhiszeműség, hanem bűnös gondatlanság. A jóhiszeműséghez ugyanis el kellene felejteni a World Trade Centert, az Atocha pályaudvart és a londoni metrót, hogy visszább, mondjuk a müncheni olimpiáig ne menjünk. Hogy nem irániak tették? Talán valóban nem, csak az elvtársaik, a példaképeik. És igen, az agyonbeszélhetetlen holokausztot sem, de aminek megtörténtét a mai Irán természetesen tagadja, miközben nem tagadja, hogy Izrael teljes megsemmisítése céljai között az első.

Haskó László