Ugyanott Schmitt Pál – Fidesz-alelnökként – szintén figyelemre méltó megállapítást tett: úgy fogalmazott, hogy a kormány vasfüggönyt húzott fel az emberek és az életminőség közé. A prófétai képességekkel rendelkező (ma már csak volt) sportdoktor azt is világossá tette, hogy nem csak az olyan piti bevételnövelő próbálkozásokról beszél, mint a vizitdíj, a kórházi napidíj vagy a tandíj: szerinte az életminőséget az alkotmányosság, a jogállamiság és a demokrácia léte vagy hiánya is alapvetően befolyásolja.

És tényleg. Miután „az adócsökkentések kormánya” alkotmányba foglalta, hogy akár menet közben, fékezés nélkül is bármikor átírhatja a költségvetést és az adótörvényeket, a doktori értekezésbe kívánkozó tézis igazságát immár a bőrünkön érezzük. Ha valaki ma fel szeretné írni egy söralátétre, hogy a második Orbán-kormány hányféle adó-, illeték- és díjemelést vezetett be, alighanem már az idei év termésével megtelne a kartondarab. Azoknak a csoportoknak a felsorolásához viszont egy levélbélyeg is elég lenne, akik jól járnak a közteherváltozásokkal: a nettó 300 ezer forintnál többet kereső többgyerekeseken, illetve a kereszténydemokrata pártkinövés számára kedves vadászkutyákon kívül másnak nem nagyon kellene helyet szorítani.

A múlt héten a csekkadót belengető polgári kormányunk most épp a műszaki vizsgáztatásra, illetve a telefon- és internethasználatra kíván újabb füstadókat kivetni (magunk közt: nem azért, mert eddig adómentesek voltak). Különösen érdekes a műszaki vizsga esete: az új díj gyakorlatilag a németországi árszintet állítja be – anélkül azonban, hogy az ottani szolgáltatási színvonalat is célba vennénk. (Csak az összehasonlítás kedvéért: a németeknél nem kell előzetesen időpontot kérni, nincs várakozás, maga a vizsgáztatás nagyjából 20 percig tart, akár a szomszéd is elviheti az autónkat a szemlére, a korrupció pedig fogalmilag kizárt.) A „jó kormányzásba” – ebbe a jó pénzért kitalált és csiszolgatott, de tartalommal még nem feltöltött új „brand”-be – nálunk nem tartozik bele, hogy az állam (legfeljebb) akkor kér többet a polgáraitól, ha többet is ad. Mifelénk elegendő indok a gazdasági szabadságharc vagy éppen a rossz kormányzás: a schmitti posztulátumnak megfelelően, új alkotmányunk alapján immár arra is szedhető adó, ha kormányzati hibák miatt sújtja bevételkiesés vagy pluszkiadás az államkasszát.

A semleges sarokból nézve az őszinte polgári adóemelés abban különbözik a liberálbolsevik pénzbehajtástól, hogy ez utóbbi védelmében ritkábban szerveznek békemenetet. A lényeg azonban azonos: az a bizonyos vasfüggöny, egyik oldalán az életminőséggel, a másikon az emberekkel.