Kósa Lajos két hónapja örvendezett, hogy jelen lehet a kilencvenéves Göncz Árpádot köszöntő rendezvényen, ahol elmesélte, miért volt Göncz Árpád hibái és naivitása ellenére szerethető és jó elnök. Akkor úgy vélekedett, hogy Göncz „civilségével, szerethető jellemével fenntartotta a hitet, hogy azért mégsem minden politikus alávaló gazember”. 

„Én ezt az Árpi bácsis képet, amit Göncz Árpád sugallt magáról, sosem szerettem” – mondja Kósa most.

Két hónap nagy idő. A Fideszben és sajtójában Áder János üdvözlése Göncz Árpád pocskondiázásával kapcsolódik össze. Ennek részeként fölbukkantak az emlékezet mélyéről a Demokratikus Koalíció jelenlegi alelnökének, Debreczeni Józsefnek „Göncz Árpád ellen írott hajdani kiváló” szentenciái (Magyar Hírlap). Ezek akkor íródtak, amikor Antall József kormányfő az általa egyeztetés nélkül kiválasztott vezetők segítségével akart megszabadulni a közmédiumok valamennyi parlamenti párt támogatásával megválasztott vezetőitől, hogy a kormányoldal számára kisajátítsa a közmédiát. Az elnök az előterjesztéseket nem fogadta el, konszenzusos jelöltekhez ragaszkodott. Debreczeni szerint ezzel veszélybe sodorta a demokráciát, alkotmányos válságot idézett elő. Úgy vélte, az elnök a magyar alkotmányos rendszerben nem lehet a kormány ellensúlya, szerepe a rendkívüli helyzetektől eltekintve szimbolikus.

„Az ellenzéki pártpolitikusból lett köztársasági elnökkel... »idegen test« került a magyar közhatalom szervezetébe... ficam, rándulás a magyar alkotmányosságba. Az államfői szerepkör közjogi működésbe történő hatalom nélküli beleilleszkedésének, belesimulásának legfőbb politikai biztosítéka az azonos (vagy szövetséges) pártállás.” Az államfői és kormányfői „politikai akarat egymást kioltó összeszikrázása a végrehajtó hatalom megbénulását eredményezné. Az ország kormányozhatatlanná válna.”

Áder János volt az, aki ezt a gondolatmenetet Debreczenivel vitázva a Magyar Hírlap 1991. szeptember 17-i számában megsemmisítette. A Fidesz a kinevezések megtagadása ügyében Göncz Árpád mögött állt. Áder pontos érveléssel vezette le, miként egyeztethető össze a közjogilag gyenge államfő státusával, hogy a kormányfő jelöltjeinek kinevezését adott esetben megtagadja, s „amikor az alkotmányos intézmények (például bírói függetlenség, szólásszabadság stb.) veszélyeztetését észleli, fellépjen, tekintélyével és a politikai nyilvánosság segítségével előzzön meg alkotmánysértő, a demokrácia alapelveivel összeegyeztethetetlen intézkedéseket”.

Áder a cikkét így zárta: „valamennyi párt felelőssége, hogy milyen szokások rögzülnek Magyarországon..., milyen szintig tekintik a politikai pártok az állami intézmények vezetését a politikai zsákmány részének, törekednek-e a politikai erők azokban a kérdésekben is konszenzus kialakítására, amelyek több kormány működésére kihatóak... Civilizálódik-e a politika, vagy az indulatok érveket helyettesítő szikrázása válik általánossá.”

Ilyen elnök kell nekünk!