Elítélték első fokon a 202 vádlottas, nagy szocpolcsalás tetteseit. A főbűnösök – hatósági emberek, banki dolgozók, ügyvédek, mérnökök, vállalkozók – többéves börtönbüntetéseket kaptak. A közel félmilliárd elcsaklizott szocpoltámogatás túlnyomó részét ők vágták zsebre.

Nem vágták volna, ha az első Orbán-kormány 1999-ben megszünteti a szocpolt, ahogy akarta. De nem tette, mert, ahogy akkor Orbán Viktor nyilatkozta, „darászfészekbe nyúltak”, s úgy vélték, oda jobb nem piszkálni. Amikor aztán a Bajnai-kormány tényleg megszüntette a szocpolt, Orbánék is beálltak döfködni a darazsak közé.

Azután a második Orbán-kormány első őszén bejelentették, hogy nem lesz újra szocpol, mert tékozló, és a legkevésbé sem hatékony. Egy évvel később közölték, hogy lesz újra szocpol, és most van. Szocpolcsalás viszont nem lesz. Ezt úgy lehet megoldani, hogy egész biztosan ne legyen rászoruló az, akit az állam szocpollal támogat. Ne legyen neki adótartozása, viszont legyen stabil munkahelye, hitelképessége, jókora önereje ahhoz, hogy új lakást, házat vegyen vagy építsen, ami lehet akármilyen nagy és drága, viszont nem lehet akármilyen kicsi és olcsó, mert a támogatást alsó mérethatárhoz kötik. A Nemzetgazdasági Minisztériumban már azt is kitalálták, miként kaphatnának ajándékba pár állami milliócskát azok a családok is, akiknek házra nem kell, mert van már nekik elég jó és nagy. Ők elkölthetnék szép, új, nagy autóra az adófizetők pénzét, hátha nem fér el a szép nagy család a meglévőbe.

Snitt.

A Habitat for Hungary adatai szerint Magyarországon körülbelül egymillió embert érint a lakhatási szegénység. Nagycsaládosokat is, fiatalokat is, öregeket is. Százezrek laknak embertelen körülmények között. Százezreknek reményük sincs rá, hogy az elemi közszolgáltatásokat, vizet, gázt, villanyt ki tudják fizetni. Legalább háromszázezer családnak lenne szüksége támogatott szociális bérlakásra.

Ezeknek a családoknak soha nem volt és nem lesz önerejük, hitelképességük, előtakarékosságuk lakásvásárláshoz, őket tehát soha nem érte és nem fogja elérni se szocpol, se Fészekrakó, se támogatott lakáshitel. Korábban is csak azon kevesek kaptak morzsákat abból a szocpolból, amit legálisan és egészében felvehettek volna, ha nem olyan szegények, mint akiket a jól szituált csalásszervezők elértek.

Egy ÁSZ-jelentés szerint 2001–2008 között 1500 milliárd forinttal támogatták azokat, akiknek módjukban állt lakástulajdont szerezni. Közben mindenki, aki értett hozzá, tudta és mondta, hogy az Európában egyedülállóan picinyke szociális bérlakásállomány növelésével, lakbér- és rezsitámogatással lehetne segíteni azokon, akiken tényleg kell. Ezzel lehet mobilizálni, reménytelen vidékekről, gettókból kihozni azokat, akik az ország boldogabb tájain nagyobb eséllyel találhatnának megélhetést. Minderre iszonyúan kevés pénz jut, s jutott már akkor is, amikor szocpolra, kamattámogatásra még rengeteg. Most már nem arra jut rengeteg. Az új szocpol fölháborító ugyan, de semmi ahhoz képest, amennyit az egykulcsos, gyerekkedvezményes jövedelemadó vesz el azoktól a gyerekektől, akik nem fognak normális körülmények között felnőni, tanulni, s nem lesz belőlük értékes, adófizető, a nyugdíjunkat kitermelő munkavállaló.