Nem hagyjuk, hogy sorsunk irányítását hülye uniós bürokraták vegyék a kezükbe, harsogja a szónok, aztán így folytatja: „csak a nemzetállam képes szembeszállni a pénzügyi ragadozókkal”.

Ha valakinek Orbán Viktor kormányfő gyermelyi beszéde jutna eszébe, hogy az EU „olyasmivel foglalkozik, amivel nem kellene, amivel meg kellene, azzal nem foglalkozik, amivel meg kellene és foglalkozik, azzal meg rosszul foglalkozik”, netán az Új Embernek adott interjújának az a részlete, hogy „most dől el, kimaradhat-e egy ország a szekuláris, családellenes és a nemzetet meghaladottnak tekintő európai szellemi törekvések hatálya alól”, az téved. A friss idézet Marine Le Pentől, a francia szélsőjobb vezérétől és elnökjelöltjétől való.

Ha valaki mindeddig nem értette meg, mi baja Brüsszelnek és általában Európának a magyar kormányzati politikával, miért hangoztatja azt José Manuel Barroso bizottsági elnök, hogy nemcsak az uniós jog betűjének, hanem szellemének is meg kell felelni, ezekből a mondatokból megértheti. Ráadásul Marine Le Pen nem a Francia Köztársaság elnöke, s nem is lesz az, Orbán Viktor viszont Magyarország miniszterelnöke. A francia gazdaság nincs nagy bajban, a magyar abban van. A forint gyengülget, a csődkockázati felár megint rekordszinten áll, a hozamok magasak, a költségvetés finanszírozása még forintban is akadozik, Spanyolország eközben bedőlni készül, s magával ránthat minket is.

A tévesen időnyerésre játszó kormánynak több hónapi vonakodás után sürgősen meg kéne állapodni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az EU-val. Az alku el van vetve. Azaz valójában lesz alku, de úgy, hogy ne lássék annak, mert ha igen, az nem tenne jót a szélsőjobbra kacsingató kormányfőnek. Gyengítené az őt támogató dacot a rossz gazdaságpolitikát ért külső bírálatokkal szemben, nevetségessé tenné az eddigi antiföderális retorikát. A jegybanktörvény módosítására kedden éjjel benyújtott javaslatok ennek jegyében mintha teljesítenék az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság és az IMF elvárásait a függetlenség garantálásában – ami előfeltétele az egyezkedés megkezdésének –, valójában legfeljebb a közös joganyag betűjének felelnek meg, a szellemének nem.

Az előzetes egyeztetés ellenére a bizottság még vizsgálja a törvényjavaslatot, mert a jegybanki függetlenséget továbbra is kulcskérdésnek tartja. Matolcsy György gazdasági miniszter szerint már „csak” a jegybankelnök fizetése a vitatéma. Ez sem mellékes kérdés, de közben a függetlenséget igazán érintő uniós aggályra, az alelnökök és a monetáris tanács tagjainak számára a kormány nem is reagál. Ez már az uniós jog szelleméhez tartozik, mert a létszámot norma nem szabályozza.

Orbán Viktor pár nap múlva Brüsszelbe megy, hogy Barrosóval még azt is előre egyeztesse, amit nem kéne. Jelezni óhajtja, hogy az alku el van vetve, jelentsen ez bármit is – betű szerint.