Minden tiszteletem azoké az újságíróké, akik képesek publicisztikát írni úgy, hogy véleményük szinte köszönő viszonyban sincs a tényekkel. Bächer Iván Wallenberg-év című írása szerint „Hát akkor most már a rá való emlékezés is legyen, maradjon, ami volt eddig is: magánügy”. Valamint „Olvasom, hogy a svéd hivatalosság, amely Wallenberget sorsára hagyta annak idején, ma is csak ímmel-ámmal, fanyalogva emlékezik a centenáriumra”.

Szerencsére ezek a megállapítások nem tényeken alapulnak. A Wallenberg-év megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban megjelent a svéd külügyminiszter és érdemi beszédet mondott. A magyar kormány, illetve a Külügyminisztérium nagyon is komolyan vette a svéd embermentő születésének századik évfordulóját. Igazán sok ok miatt lehet jogosan bírálni a jelenlegi magyar kormányt, de éppen a Wallenberg-év kapcsán ez egyszerűen igazságtalan.

A sok rendezvény, koncert és esemény közül csak néhányat emelnék ki. A Raoul Wallenberg Egyesület (a Holokauszt Emlékközpont, valamint a Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium segítségével) idén a Külügyminisztérium támogatásával rendezte meg a Régen volt? Hol is volt? című vetélkedőjét. Arra gondolni sem merek, hogy a szerző nem olvas Népszabadságot, hiszen éppen ez a lap (is) beszámolót és fotót közölt az eseményről. Talán szubjektív megállapítás, de úgy érzem, ez a Wallenberg-év egyik legfontosabb programja. Az ország öt régiójában több mint százötven középiskolás diák nevezett be a vetélkedőre. A fiataloknak komolyan kellett készülniük a vetélkedőre: meg kellett nézniük Roman Polanski A zongorista, valamint Steven Spielberg Schindler listája című filmjét, hogy a kérdésekre válaszolhassanak. Vezető tanáraik segítségével számtalan, a zsidó kultúrához tartozó fogalommal ismerkedtek meg, tanulmányozták az embermentők életét. Április 19-én lesz az országos döntő, amelyet megtisztel jelenlétével a svéd nagykövet asszony. Talán a legjobb ebben a vetélkedőben, hogy itt a kieső csapatok is nyertesek: rengeteg tudást szereznek a holokausztról, az embermentőkről, és elgondolkodnak azon, hogy minden korban és élethelyzetben ki lehet állni az üldözöttekért.

Összeszámolni sem tudom, csak ennek a vetélkedőnek a megszervezésében és lebonyolításában hány ember vett részt. Természetesen a Raoul Wallenberg Egyesület tagjai (csak a félreértések elkerülése okán, ebben a civil szervezetben mindenki önkéntes munkát végez,) a vidéki és budapesti helyszínek pedagógusai, egyetemi oktatói és hallgatói, vagy éppen a diákok felkészítő tanárai. Mivel a vetélkedőnek minden vidéki városban része volt a holokauszt helyi emlékeinek megismertetése a diákokkal, rabbik és történészek vezették ezeket a sétákat.

De említhetném azt is, hogy a Raoul Wallenberg Egyesület elvitte a Wallenberg életéről szóló vándorkiállítást a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe. A baracskai börtönben rengeteg munkaórát áldozott arra Szénási Jonathán Sándor börtönlelkész vagy éppen Cséri Zoltán börtönparancsnok és munkatársai, hogy a fogvatartottak megtekinthessék a kiállítást. Mint már írtam, feltételezni sem merem, hogy Bächer Iván nem olvas Népszabadságot, hiszen éppen e lap hasábjain március 22-én Cseri Péter igen színvonalas riportban számolt be erről a rendkívülinek számító eseményről. Szívet melengető volt, ahogyan a rabokat megérintette Wallenberg sorsa, vagy éppen a zsidó zene, amelyet a Sabbathsong Klezmer Band vezetője, Masa Tamás adott elő.

Ez lenne a magánügy? Amelyben a börtönparancsnoktól a civil szervezeten át pedagógusok, történészek, egyetemi hallgatók és még számtalan más ember vesz részt? De azt is említhetném, hogy a Külügyminisztérium egyik államtitkára – gondolom, ő azért hivatalosságnak számít – csaknem minden vidéki helyszínre leutazott, hogy megtarthassa a diákoknak a Raoul Wallenberg, a diplomata című előadását.

Őszintén sajnálom, ha az újlipótvárosi Klub Galéria nem kapott támogatást a kiállításhoz. Kár, hogy így történt. Sejtésem szerint ez vezethetett Bächer Iván minden más rendezvényt, jó szándékot figyelmen kívül hagyó véleményének kialakulásához. De talán nem ártana, ha a szerző kószálásai közben jobban körülnézne, és mondjuk lépést tartana a Wallenberg-kutatások legújabb fejleményeivel. Ha úgy alakítaná ki lesújtó véleményét, hogy előbb tájékozódna a tényekről.

A szerző a Raoul Wallenberg Egyesület sajtósa, elnökségi tagja