Amikor Mindszentyt 1948 utolsó napjaiban letartóztatták, és egészen Pálinkás (Pallavicini) százados által történt kiszabadításáig fogságban tartották, akaratán kívül volt akadályozva a magyarországi katolikus hívek legfőbb lelki pásztora feladatának ellátásában. Jelképesen: a pásztort megfosztották nyájától. Kiszabadulása után az akadályoztatás megszűnt. Az 1956. november 4-én hajnalban éppen az Országházban tartózkodó bíboros azonban ahelyett, hogy visszament volna várbeli rezidenciájára, vagy az Országházban marad, és várja, hogy mit tesz a hatalom, menedéket kért az Egyesült Államok követségén. (Akkor nem volt nagyköveti magyar–USA diplomáciai kapcsolat.) Emberileg tökéletesen érthető, hogy így járt el nyolc év fogház és rengeteg megaláztatás után. De az egyház, amelynek alapítója a Golgotán végezte, és azóta is vértanúk és más, hitükért tanúságot tevő hívek életét példaként tartja és javallja híveinek, ezt a nyájnak a pásztor által történt elhagyásának fogja fel. Mindszenty ezzel a lépésével akaratlanul ugyan, de szolgálatot tett a magyar kormánynak, hiszen megszabadította az esztergomi érsek, magát az ország első zászlós urának tekintő közjogi méltóság fogva tartásának ódiumától. Mindezt tetézi az, hogy megírt és befejezett emlékiratának kiadását akkor engedélyezte, amikor a pápa az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította. Amint ez megtörtént, szinte másnap és több nyelven jelent meg a könyv.

Erdő Péter bíboros 2006 októberében az amerikai nagykövetségnek adományozta Mindszenty portréját. Gyémánt László festményét a diplomáciai testület akkori vezetője, April H. Foley asszony vette át