Hétfőn a Világbank feküdt fel a képzeletbeli vizsgálópadra, és kiderült, nincs változás az állapotában: a régi rend még az úr. Az lett a Világbank új elnöke, akit az amerikai elnök jelölt annak. Ebben még semmi meglepő nincs: az IMF/Világbank működésének csaknem hetven éve alatt mindig (Nyugat-) Európa adja az előbbi vezérigazgatóját, míg az Egyesült Államok a Világbank elnökét. A befutó ezúttal a koreai-amerikai Jim Yong Kim, az USA elit egyetemeit tömörítő Borostyánligához tartozó új-angliai Dartmouth College elnöke.

A Világbank kormányzótanácsának hétfői ülése inkább a globális trendek szempontjából érdekes. Miközben egyre több szó esik a feltörekvő gazdaságok szerepéről, a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) országcsoport egyre nyilvánvalóbb szárnypróbálgatásáról, az áttörés ezúttal is elmaradt. Ngozi Okonjo-Iweala, a jó fejlesztéspolitikai és világbankos háttérrel (igazgatói múlttal) is rendelkező nigériai pénzügyminiszter asszony számos elemző szerint az ideális jelölt volt a globális nyomor visszaszorítására hivatott pénzintézet vezetésére. Mindenesetre erősebb, mint a kormányzati-banki tapasztalattal nem rendelkező, orvosi alapvégzettségű, WHO-s egészségpolitikai karriert befutott Kim.

Ám miközben a világon élő minden harmadik ember vagy kínai, vagy pedig indiai (és akkor a fejlődőket még csak elkezdtük sorolni), a feltörekvők képtelennek bizonyultak rá, hogy egységesen lépjenek fel, közös ellenjelöltet állítva a menetrendszerűen megérkező amerikai esélyessel szemben. José Antonio Ocampo, az ENSZ egykori főtitkárhelyettese, volt kolumbiai pénzügy- és vidékfejlesztési miniszter rivalizált Okonjo-Iwealával, és az utolsó pillanatban lépett vissza. Sőt a meghatározó feltörekvők közül Oroszország, Mexikó és Dél-Korea Kimet támogatta. (Utóbbi mentségére szolgál, hogy dr. Kim Szöulban látta meg a napvilágot; ötéves korában, szüleivel vándorolt ki az Egyesült Államokba.)

Nemrég kissé túldimenzionáltan jelent meg egyes helyeken a BRICS-országcsoport újdelhi csúcsértekezletéhez kapcsolódóan a hír, miszerint a feltörekvők saját fejlesztési bank létrehozásán, egyfajta „ellen-Világbankon” fáradoznak. Ebben azért még kevés a konkrétum, egyesek például tartanak a kínai bankok dominanciájától. Ráadásul kellő nyomásgyakorlással a feltörekvők a washingtoni ikerintézményekben is növelhetik a szerepüket. Ehhez mindenekelőtt a kvótarendszer felülvizsgálatát kellene kiharcolniuk; ez egyelőre még biztos többséget garantál a „kéz kezet mos” alapon együttműködő fejletteknek. Európa ezúttal asszisztált Amerika jelöltjéhez, miután az USA pedig nemrég az IMF-vezérigazgatói székhez segítette a francia Christine Lagarde-ot.

A tanulság mind a BRICS-országok, mind pedig Magyarország számára az: erős az, aki erős és megbízható szövetségesekkel rendelkezik.