Hétfőig, azaz szinte napra pontosan a választásokat követő második év végéig élt a remény, hogy a kormány a döntéseit befolyásoló sok egyéb szempont közé valahogyan a közjót is bepréseli. Két évvel ezelőtt, 2010 áprilisában nagyjából 2,7 millió ember szavazott arra, hogy mostantól így lesz. És ebből az irdatlan tömegből a legutóbbi napokig is sokan hiszik, hogy van egy Nagy Terv, amit csak azért nem értünk, mert nem ismerjük – de ha ismernénk, logikus rendbe szervezné az IMF elzavarását majd félszívű visszaédesgetését, a magánnyugdíjpénzek eltapsolását, a vállalati hitelezés de facto leállítását, az új évezred legnagyobb kisvállalati csődhullámát, a pénz híján erővel katalizált államosítást, a haveri körben szétosztott állami „kisbirtokokat”, a négyötvenes benzint és a háromszázas eurót, az elszállt Malévot és az aggkori végelgyengülés ellen koplalókúrával kezelt MÁV-ot. Szerintük lennie kell egy minden kételyt eloszlató magyarázatnak – mármint a legkézenfekvőbbön, és a napról napra valószínűbbön kívül.

Ez utóbbi ugyanis egyszerre dermesztő és vérlázító. Mert ha igaz, akkor a „csak a Fidesz” nem azt jelenti, hogy csak a Fidesz vezetheti ki Magyarországot a bajból, hanem azt, hogy nem számít más, csak a Fidesz Zrt. A Nagy Terv pedig csupán annyiból áll, hogy minden külső és belső kontroll kiiktatásával, a gazdasági és társadalmi következményekre oda sem bajszintva kövérre hizlalják a holdudvar cégeit – elsősorban is a Közgépet –, aztán utánuk az özönvíz.

A Közgép nemcsak az udvari szállítók rangsorát vezeti, hanem a kedvezményes állami hitelekkel a legbőkezűbben kitömött cégekét is. Értelemszerűen ott van a legjobb eredményű (azaz legjövedelmezőbb) magyar vállalatok között. Hiába keressük ugyanakkor a legnagyobb adózók toplistáján. Ez a közeli vállalkozás a rendelkezésre álló adatok szerint a költségvetésből él: sokkal többet vesz ki az állam (az adófizetők) zsebéből, mint amennyit a közösbe befizet.

Tisztességes demokráciában egy olyan embernek a cége, akinek a neve összekapcsolódott a kormányzó párt pénzügyi alapjainak megteremtésével, nem lehet az állam első meghatározó gazdasági partnere. Ha mégis, akkor ott az állam- és a pártérdekek oly mértékű összemosódásának a gyanúja képződik, ami nemhogy a tisztességességet, de a demokráciát is megkérdőjelezi.

A Fidesz az „elmúltnyolcévben”, meg a kormányváltás óta eltelt kettőben eljátszotta, hogy tisztességes demokráciát akar. Az első kormányzásuk alapján nehéz volt ugyan elhinni, de aki akarta, mostanáig azért hihette. Ám amióta maga a Közgép nyilatkozott róla, hogy tényleges tulajdonosa Simicska Lajos (volt kollégiumi szobatárs, a Fidesz egykori gazdasági igazgatója, majd APEH-elnök), azóta a nyusziba meg a Mikulásba vetett hit is erősebb lábakon áll.