Van más választás: a polgári Magyarország. Ez volt a Fidesz 1998-as választási győzelmét hozó kampányszlogen, és a párt azóta is ennek az ígéretnek a jegyében él. Ez a mitológia arról szól, hogy amikor a sors kegyetlen fintora folytán mások kormányoznak, akkor az ország egyik válságtól a másik megszorításig tántorog. De a magyarokra néha rámosolyog a polgári kormányzás napsugara, és ezekben a kitüntetett időszakokban a nemzet meg az emberek érdeke minden másnál fontosabbá válik. Ilyenkor a Fidesz véget vet a vidéknyomorításnak, véget annak a gyakorlatnak, hogy filléres megtakarítások érdekében (amelyeket amúgy is könnyedén ki lehetne váltani az esztelen kormányzati propaganda, a túlburjánzott bürokrácia és a korrupció visszavágásával) vasútvonalakat zárnak be, járatokat ritkítanak, falusi kisiskolákat szüntetnek meg, kifejezetten a nemzethalál gyorsítása végett.

A Fidesz – ez is a mítosz része – több pénzt hagy az embereknél: kevesebb adót szed, és sokkal bőkezűbben adakozik az oktatásra, az egészségügyre, a közösségi közlekedésre, a mezőgazdaságra, a kis- és középvállalkozásokra. Megteheti, hiszen puritán és átlátható kormányzása, meg a pénzszivattyúk elzárása nyomán lesz (van) miből költeni.

Nem az a furcsa, hogy ezt az emberek – olykor milliós nagyságrendben – elhiszik, hiszen mindenki szívesen álmodik egy ideális világról, ahol az állam racionálisan működik, a politikusok pedig igazat mondanak. Inkább az a meglepő, hogy olyankor is korlátok között maradnak az érzések, amikor sokadjára derül ki: ebben a kétpólusú feltételrendszerben leginkább csak azt választhatjuk meg, hogy ki csap be minket legközelebb.

Most éppen a vasút- és buszközlekedésben zajlik le egy újabb olyan „reform”, amely – legalábbis a kormány prezentálásában – úgy vesz el tőlünk bal kézzel, hogy közben duplán ad a jobbal. A vasúti járatok hetedét leállítják ugyan, de „a felszabaduló járműveknek köszönhetően lehetőség nyílik a nagyobb utasforgalmú vonalakon közlekedő vonatok erősítésére, így csökkentve a zsúfoltságot és javítva az utasok kiszolgálását”. Tegnap reggel, az új menetrend első munkanapján a reggeli csúcsidőben a Székesfehérvár–Budapest fővonalon – a megszokott piros Flirt motorvonatok helyett – egy fél évszázados villanymozdony vontatta, 40+ éves kocsikból álló kohószökevény szerelvény képében robogott be az erősítés, 105 perc alatt leküzdve a 60 kilométeres távolságot.

A polgári Magyarország egyre jobban hasonlít arra a százszor elátkozott, korrupt, szétlopott, elsorvasztott és magára hagyott előző Magyarországra, aminek a meghaladása érdekében – a jelenleg érvényes kánon szerint – a fülkék magányában forradalmat csináltunk. A győztesek naponta bizonyítják, hogy fölösleges volt: nincs az a kétharmad, ami ezt a csak magára figyelő, a saját világából kilátni képtelen, hazug és haszontalan elitet leválthatná.