A magyar kormány azonban a piacon kialakult elosztási igazságtalanságokat fokozza az egykulcsos jövedelemadóval. Ráadásul az elmúlt időszakban beigazolódott, hogy ezen adónem nem növeli a megtakarításokat, a beruházást, a foglalkoztatottságot, a fogyasztást, csupán az elosztási igazságtalanságokat fokozza. A kormány ezen lépése nincs összhangban a keresztény értékekkel sem, amit az egyházak vezetői némán tudomásul vesznek. Pedig megszívlelendő Edmond Melinvand professzornak Az egyházak társadalmi tanításáról c. tanulmánya, amelyben a tudós hangsúlyozza, hogy „az egyháznak nagyobb súlyt kellene helyeznie a hatalommal rendelkezők kötelességeire, amelyeket legkönnyebben a demokratikus intézményekkel lehet kikényszeríteni”. A XIX. sz. végén kiadott Rerum novarum pápai körlevél ma is igen figyelemreméltóan állapítja meg, hogy a kormányon lévők kötelessége az igazságos elosztás elvének alapos elemzése. II. János Pál pápa Átlépni a remény küszöbén c. könyvében írja, hogy „Mahatma Gandhi mélyen hitt az evangéliumban, de csalódott abban, ahogyan a kereszténység a nemzetek politikai és társadalmi életében megnyilvánult”. Az indiai politikusnak ma is ez lenne a véleménye.

Nemcsak a keresztény értékek érvényesülése érdekében, hanem a gazdasági fejlődés biztosítása miatt szükség van a jelentős jövedelemkülönbségek csökkentésére. A közgazdaságtan jeles művelői bebizonyították, hogy azokban a nemzetgazdaságokban, ahol különösen méltánytalan a javak elosztása, nem lehet hatásosan több és jobb munkára ösztönözni, s ez a hatékonyság csökkentését eredményezi. Az is egyértelmű, hogy az egyéni jólétek nem függetlenek egymástól, ezért a szegények jövedelme hosszú távon a gazdagok jövedelmét is befolyásolja. Csak a progresszív jövedelemadózás tenné lehetővé az állam jövedelemelosztó funkciójának helyes gyakorlatát, ami nemcsak a gazdaság fejlődését segítené, hanem csökkentené a társadalmi feszültségeket is.