Ha az Orbán-kormány objektív mutatókat figyelembe véve döntene a támogatott beruházásokról, még ma kiírná a közbeszerzési pályázatot a hortobágyi bobpálya, valamint a kisalföldi krikettstadion fölhúzására. 

Tudniillik e sportágak világversenyein éppen annyi szerepet játszanak a magyarok, mint a futballeseményeken. A ragyogó múlttal indokolhatók ugyan a tízmilliárdos stadionépítések, csakhogy a mostanában látott produkció véletlenül sem sorolható abba a műfajba, amelybe a „Farkasjancsi” braziloknak lőtt „kapásörökkévalósága”. Mégis arénát kap az FTC, a Debrecen, és a kétezer lakosú Felcsút is gazdagodik egy háromezres, ultramodern létesítménnyel.

Az új Puskás Ferenc stadion nem tartozik e körbe, mert alig van már ország Európában, amelyben nincs tisztességes otthona a válogatottnak. (Érdekes viszont, hogy az építkezések 2014-ben, a ciklus végén – máshonnan nézve: a kampányidőszakban – kezdődnek. Kíváncsian várjuk, hogy a költségvetés mennyi pénzt irányoz majd elő a projektre.)

A többi tervvel az a probléma, hogy az állami ajándékért semmiféle teljesítményt nem kellett felmutatni. Nem ismerjük azt az érvet, amellyel indokolható, hogy Szombathely helyett Debrecennek, a Vasas helyett pedig az FTC-nek kell új arénát kapnia. Orbán miniszterelnök megegyezett a Fideszhez tartozó Kubatov pártigazgatóval és Kósa képviselővel, így e klubok örülhetnek. Felcsúton még egyszerűbb a helyzet, mivel a kormányfő az akadémia alapítója. Ezek az érvek.

Igaz, Felcsút közvetlen állami támogatást nem kapott, „csupán” a látványsportágakat támogató cégek társaságiadó-kedvezményének köszönhetően jutott pénzhez. De miért kell az adófizetőknek finanszírozni a szponzorokkal, illetve kapcsolati tőkével szépen ellátott akadémia centerpályájának építését? Ennyi pénzből, ha már sportra költik, építhettek volna központot a hátrányos helyzetű észak-magyarországi régióba, hogy ott ösztöndíjrendszert alakítsanak ki tehetséges futballistáknak. Tehették volna e forintokat az MLSZ pályaprogramjába, hogy nincstelen települések önrész nélkül is kaphatnának műfüves létesítményt. De ha már nem a szociális szempontok, nem a közjó az első cél, legalább arra a kérdésre kellene válaszolni: miért kell egy budapesti kézilabdacsapatnak a 17 ezer lakosú Dabason játszania a KEK-döntőt? Egy csarnok megújítása egészen értelmes gondolatnak tetszene…

Nincs futballrajongó sem, aki ne örülne a modern stadionoknak, ám a hazai labdarúgás hosszú távú érdekeit alighanem sérti a hirtelen adakozás. Mert a sportágban nálunk már kultúrává fejlődött a teljesítménytagadás, amit a beruházásokról szóló döntések módja tovább erősít. Amíg nem kell produkálni a milliárdokért, addig hiába a csillogó arénák, nem lép előre a magyar futball.

Nincs az a színház, amely telt házzal működne, ha ragyogóak a díszletek, ám a főszerepeket korábbi „hatodik alabárdosok” játsszák.