Az úgynevezett Tompa-blokkban felfedezett gázvagyont 6,8 milliárd (!) köbméterre becsülték a bányavállalkozók. A Makó környékén talált mennyiséghez mérik – azzal a különbséggel, hogy ez a Kiskunhalas körzetében talált készlet jelenleg is gazdaságosan kitermelhető. Ehhez az irdatlan értékhez kell viszonyítani azt a négyzetméterenként ezer forintot, amelyet Bartek néni, a föld tulajdonosa egy igazságügyi ingatlanszakértő szakvéleménye alapján kért a földért. A multi azonban sajnálja ezt a pénzt, inkább közérdekre hivatkozva kisajátíttatná a területet a magyar állammal.

Más eszköze nem lévén, Bartek néni azzal próbált nyomást gyakorolni, hogy bizonyítékokat gyűjtött: észlelése szerint jó ideje nemcsak kutatás, hanem engedély nélküli kitermelés is folyik a földjén. Ezt a múlt hónapban maga a bányavállalkozó is elismerte – de egyszer idén február 10-ét, másszor tavaly augusztus 31-ét jelölte meg az illegális kitermelés kezdeteként. Ezen az alapon akár Bartek néninek is lehet igaza, aki szerint már 2009. július 30. óta vannak arra utaló jelek, hogy a mélyből feljövő gázt egy csővezetéken elszállítják a zsanai gáztározóba. Amúgy a zsanai gáztározót az E.ON üzemelteti, és a bányavállalkozás tulajdonosi körében is megtalálható az E.ON-csoport egy tagja.

A bányászat nem Bartek néni ügye, hanem a magyar államé, a bányahatóságé és a bányavállalkozóé – mondja a bányavállalat ügyvédje. Az tény, mivel már nem lehet letagadni, hogy most is folyik engedély nélküli kitermelés, holott a bányavállalkozónak törvényes jogcíme sincs, hogy a területen tartózkodjék. Az, hogy mennyi gázt termeltek ki idáig, üzleti titok. De aggodalomra nincs ok, mert a vállalkozó önbevallás alapján jelenti a bányahatóságnak, hogy mennyit termelt ki, és annak alapján fizeti a bányajáradékot.

Amúgy a bányavállalkozó szerint minden engedélyük megvan a bányakapitányságtól, de mivel Bartek néninek nincs ehhez köze, nem kell neki megmutatni. Csakhogy az engedélyező határozatok, a bennük szereplő adatok és indoklások a bányakapitányság honlapjáról is hiányoznak, holott a törvény szerint ott elérhetővé kellene tenni őket. Minden más hasonló határozat elérhető – csak éppen ezek nem. Sőt Bartek néni ügyvédjének ez irányú kérelmeire sem válaszoltak.

A magyar hatóságokról az a hír járja, hogy mérhetetlenül kukacoskodók, bürokratikusak, akadályozzák a vállalkozások munkáját. Ebben az esetben éppen az ellenkezője látszik beigazolódni: a bányakapitányság gyors, rugalmas – és nagyon diszkrét. A földhivatal olyannyira nem ragaszkodik a saját engedélyében foglaltakhoz, hogy nyomatékos kérésre sem hívja meg a helyszíni szemlére a talajvédelmi hatóságot, amely mintát vehetne a vélhetőleg elszennyezett talajból.

A Bartek néni kezében lévő fotók szerint – amelyek miatt csaknem megverték a saját földjén –, akár arra is volna elég ok, hogy leállítsák az egész beruházást, és kivizsgálják, mi is történik ott – no de hát Bartek néni csak a magánérdekét védi, mint azt panaszára Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos a tudomására hozta. Az állam és hatóságai viszont a közérdeket szem előtt tartva ügyködnek azon, hogy az offshore hátterű bányavállalat akár engedély nélkül is termelhesse a gázt, amely után önbevallás alapján fizet bányajáradékot.

A közérdekre hivatkozott a bányavállalkozás is, amikor kisajátítási eljárást kezdeményezett Bartek néni földjére. Ha úgy folytatódik, ahogyan eddig történt, akkor jól számítanak: az előzékeny magyar hatóságok elintézik, hogy az idős falusi özvegyaszszony ne állhasson az útjukba, s filléreket kapjon a földjéért, ahonnét majd

A gázmezőn