Na igen, de mi van akkor, ha jő az árvíz?

Mert az jönni szok.

Hát akkor Attilánknak először csak a lábát nyaldossák, úgy játszadoznak szépen és nevetgélnek a habok felé, majd néhány nap múltán az egyre emelkedő hullámok már a derekáig, már a válláig érnek, s megtörténhet az a csúfság, hogy immáron csupán lehajtott, kalapos fejét láthatja a szennyes ár felett lebegni az, aki egyáltalán látja.

A szobor felállításakor úgy tervezték meg a helyét, hogy a Duna felé fordulva üldögéljen, azon a helyen, ahol sokan sétálnak, sokan láthatják. Az újonnan kijelölt helyen árvízmentes, szikkasztóan száraz időben is kevesen fogják látni.

Valószínűleg ez is volt a céljuk a szoboráthelyezgetőknek.

Szánalmasak.

Kiss Marianne műfordító