A falu neve Alcsútdoboz, ahol az utóbbi évtizedekben jelentős változások nem történtek.

Csodálatos hóvirágszőnyeggel rendelkező arborétumának sok-sok éve hiányos a kerítése, új lakóház alig-alig épült, ipari, kereskedelmi vagy egyéb fejlődés nem fenyegeti. Csönd és álmosság jellemzi napjait.

Valamikor réges-régen kitalálták; itt nem a falu központjától kifelé –fejlesztéssel is számolva – számozzák a házakat, hanem a réttől a központ felé. Így aztán ha mégis épül valami, csak furcsa, minden mástól eltérő módon lehet megjelölni.

1996-ban már jelent meg egy írás erről a helyi lapban, de semmi nem történt. Pedig akkor még helyben, különleges költségek nélkül meg lehetett volna oldani. De hát: ej, ráérünk arra még!

Igazából mi volt az oka; érdektelenség, megoldási készség hiánya, személyi alkalmatlanság? – ki tudja már. A semmi indoklásaként olyan oktalan és érdektelenséget sugalmazó válaszok születtek, melyek hallatán még az óvodások is kórusban kacagnának.

Teltek-múltak az évek, azonkívül, hogy peresítették a házszámokat, semmi nem történt.

Ugyanebben a csak széppel és jóval foglalkozó helyi újságban, a 2011. novemberi számban egy olvasói levélben ismét előkerült a probléma.

Változtatási szándéknyilatkozaton kívül most sem történt semmi sem.

Ej, ráérünk arra még!

Igaz, ez a nem mindennapi, de kizárólag erre a falura jellemző gond „csak” 60-70 lakóház lakóinak keseríti mindennapi életét, tehát nem sürgős.

Alcsútdoboz, a 2/{d = b2–4 ac} sz. ház lakója (Név és cím a szerkesztőségben)