Az alig több mint három hónapja hatályban lévő szabályozás értelmében 2012. január 1. napjától csakis egyedi engedéllyel – e célra létrehozott bizottság javaslatával és a miniszteri jóváhagyással – lehet 300 négyzetméternél nagyobb alapterületű kiskereskedelmi létesítményt építeni. A parlament által elfogadott norma 2014. december 31-ig rendeli el a korlátozást. Friss hírek szerint amostani korrekcióval a 300 négyzetméteres tilalmi határértéket 1000 négyzetméterre kívánják emelni.

A szakmai érdekképviseletek – így a VOSZ is – már tavaly novemberben jelezték, hogy nem támogatják a kiskereskedelmi beruházások engedélyezésének szigorú központi (állami) kontrollját, az ágazati beruházások négyzetméter-alapú tiltását.

Azt javasoltuk, hogy a tárcaszintű engedélyezés helyett delegálják a döntési jogosítványt a helyi önkormányzatok, a helyi munkaadói és környezetvédelmi szervezetek hatáskörébe. Felhívtuk a figyelmet arra is: igencsak lehetetlen helyzeteket fog produkálni, hogy a helyi önkormányzati szervek és vállalkozói érdekképviseletek helyett egy, a beruházás helyszínétől távol lévő, fővárosi grémium dönti majd el, hogy ki végezhet kereskedelmi beruházást és ki nem.

A 300 négyzetméteres határértéket is kifogásoltuk. Ez ugyanis szerintünk „családiház”-alapterületű kategória, semmiképpen nem minősíthető „üzemméretnek”. Láss csodát! A hírek szerint a második negyedévben több mint háromszorosára (!) nőhet ez az értékhatár (1000 négyzetméterre).

Már novemberben (is) hangsúlyoztuk, hogy a korlátozás legnagyobb vesztese a már évek óta mélyrepülésben lévő építőanyag- és építőipar lehet. Nem tartottuk – és nem is tartjuk – logikusnak, hogy mesterségesen fogják vissza azokat a fejlesztéseket, amelyek jelenleg is több ezer vállalkozásnak adhatnak bővülési és fennmaradási lehetőséget, és ugyancsak több ezer embernek biztosíthatnak munkahelyeket. A legújabb KSH-adatok sajnos azt igazolják, hogy az építőipar továbbra is nagyon „beteg”, a kereskedelemben és a szolgáltatási szektorban végzett beruházások jelenthetik a „lélegeztetőgépet”.

Azt sem értettük (ma sem tudjuk), hogy a tilalom miért éppen három évre érvényes?Milyenmegfontolás és érdek állhat a moratórium 2014. december 31. napjáig való fenntartásában, illetve annak 2015. január 1. napjával történő feloldása mögött? (Persze kósza híreket hallottunk, de arra nem adunk.)

Most kicsit furcsán érzem magam. Sem a „plázastop” 2012. január 1-jei hatállyal történő bevezetéséről, sem pedig a jelenlegi korrekciós elképzelés életbelépésének körülményeiről nem konzultáltak (és nem konzultálnak) az érdekelt vállalkozói szövetségekkel. A már tavaly novemberben megfogalmazott aggályaink sem számítottak, és most is csak informális úton jutott tudomásunkra a tervezett módosítás.

Úgy tűnik, hogy a hazai vállalkozók (és szövetségeik) aggodalma, kérése és logikus érvelése nem elég meggyőző a gazdasági kormányzat számára. Pedig ha véleményünk érdemi módon befolyásolhatta volna korábbi ez irányú döntésüket, ha elgondolkodtak volna indokainkon, akkor most nem Brüsszel hatására kellene törvényt módosítani. A hazai üzleti szféra véleményét meghallgatva (és elfogadva) be sem kellett volna vezetni ezt a nem normatív jellegű, piacidegen és gazdasági következményeit tekintve hátrányos intézkedést.

Reménykedjünk!De ne a 300 négyzetméteresmértékhatár 1000 négyzetméterre való emelésében, hanem a kereskedelmi beruházások központi korlátozásáról szóló hatályos jogszabályhely („plázastop”) teljes körű eltörlésében. Ne Brüsszel nyomására, hanem saját érdekeinkre figyelemmel!

A szerző a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára