Tisztelt Miniszter Úr! Elkötelezettséget érezve a hazai élővilág megóvására, az alábbi nyílt levelet teszem közzé:

2012. február 16-án a budapesti FeHoVa-rendezvényen Önnel együtt vadászati és természetvédelmi szervezetek, vadászati értékeket önmaguknak valló egyetemek, valamint a vadászatnak elkötelezett akadémiai kutatóműhelyek képviselői aláírtak egy dokumentumot, amely a Megállapodás a természetvédelmi és a vadgazdálkodási ágazat képviselői között a vadászható fajok körét és az apróvadfajok vadászati idényét, valamint egyes trófeák behozatalát illetően címet viseli.

A precízen kiválasztott szakértők és szakértői közösségek egyetértésével elkészült megállapodás látszatra jelentős lépést jelent a vadgazdálkodási és természetvédelmi ágazat képviselői közötti érdemi párbeszédhez. Azonban a sorok között olvasva kiviláglik, hogy a vadgazdálkodási-vadászati és az azokhoz kapcsolódó üzleti érdekek elsődlegessége mindenekfelett álló „viszonyulási pont” a jövőbeni intézkedések számára. Ez elfogadhatatlan és felháborító!

Emlékeztetném Önt, hogy az ez év januárjától hatályos alaptörvényünkben hitet teszünk a Kárpátmedence élővilága sokszínűsége és megőrzése mellett. Így furcsán veszi ki magát, hogy ezt követően kormányzati segédlettel megszülethetett egy olyan megállapodás, amely ennek szögesen ellentmond. Néhány kiragadott példa a megállapodásból:

A hazai kisragadozóink (menyétféléink) állományainak jövőbeli kutatása csak és kizárólag vadászati érdekeknek elkötelezett kutatóhelyek bevonásával valósulhat meg 2013 és 2017 között.

Ez a magyarországi természetvédelmi állami apparátus és civil természetvédelmi mozgalom teljes, a rendszerváltás óta példátlan megalázása! És a nevezett állatcsoport jövőbeli –szinte biztosra vehető – vadászhatóságát vetíti előre. (Adja a sors, hogy ne legyen igazam!)

Sajnálatos, hogy olyan fogyatkozó madárfajunk vadászatához is ragaszkodnak, amely mára az eltűnés – magyarán: kipusztulás – szintjére süllyedt hazánkban. A fogolyról van szó, amelyet évről évre ezerszám lőnek! Mégsem vadászatának mérséklését látják jónak, ami egyébként magától értetődő lenne.

A menyét üldöztetését, vagyis vadászhatóvá tételét is lehetővé teszik a jövőben. Akkor is, ha most, álszent módon természetvédelmi oltalomban is részesítették.

Mondván, zavarják a téli vadászatban részt vevő vadászok nyugalmát, a holló is lőhetővé válhat, semmibe véve természetvédelmi státuszát.

Nem beszélve a nyestről, amit érthetetlen módon egész évben szabadon pusztíthatónak nyilvánítottak, egyértelművé téve ezzel, hogy a jövőben valójában mit is terveznek a hazai többi, még nem vadászható kisragadozóinkkal, úgymond: tudományos szempontok alapján. Szégyen! És a szalonka sem marad „érintetlen”, az európai normáktól teljesen idegen módon ragaszkodnak a tavaszi, nászidőben történő lövetésükhöz, ami megmagyarázhatatlan szűklátókörűség.

(Csak zárójelben: a dokumentumban egyes fajok esetében fajvédelmi tervekről írnak, ami nonszensz és gyomorforgató fogalom. Legutóbb ilyen címszó alatt a II. világháború alatt születtek „programok”. Manapság az érintett madár- és emlősfajokra fajmegőrzési programokat kell készíteni. Nagy a különbség!)

Hatályba lépett a megállapodás, de talán még nem késő.

Kérem Önt, adjon lehetőséget arra, hogy az érdeklődő és érintett szakértők, szakértői közösségek is elmondhassák véleményüket. Ne alázza meg emberek, szakértők sokaságát azzal, hogy nem hallgatja meg őket, hanem csak és kizárólag a jól kiválogatott szűk szakértői közösség véleményét tekinti mértékadónak!

Kérem, adjon lehetőséget arra, hogy egyes fajok/fajcsoportok jövőbeni kutatásában (pl. kisragadozók) szélesebb körű szakértői gárda vehessen részt, ne csak a vadászati érdekeket képviselő kutatók.