A tankönyvi szabálynak ellentmondva, elkezdtünk alkalmazkodni. Kínkeservesen bár, hisz a közlekedés maga az élet. Az utak mégis egyre szellősebbek. A magyar kivár: a kocsi pedig egyre többször a garázsban áll, vagy az utcán rohad.

A benzin utoljára 1990-ben, az Antall-kormány 65 százalékos áremelésekor hozta ki a sodrából a társadalmat. Azóta csak zavaros politikai beszédek ütik ki néhanap hasonló mértékben a biztosítékot. Pedig az Egyesült Államokban nem nyerhet választást, aki hozzá mer nyúlni az – ott egyébként most 230 forint körül járó – benzin adómentességéhez.

A nyolc ellenzéki esztendőben a Fidesz is folyamatosan benzinadócsökkentést követelt. Mert azt lehet, és kész. Az élcsapat – Szijjártó, Varga, Orbán – az ettől látványosan megzavarodó szocialisták tétova lép teit is faltolta: néhány forint, mi az? Miért nem legalább húszharminc? De majd a Fidesz! Az autós is szavazott. Aztán a Fideszkormány a fuvarozóknak csökkentette, a többieknek emelte az adót. Nem lehet mérsékelni, kell az állami bevétel – szól a kristálytiszta Fidesz-érvelés, amit anno Gyurcsány sem győzött sulykolni. Amit Orbánék akkor ugyanúgy visszakézből pofoztak le, ahogy most a szocialisták és a Jobbik halk benzinár-csökkentési „követeléseit”. Amikor pedig a Fidesz-kormány ötszázmilliárdnyi közpénzből megvette a Mol ötödét, az egyszeri fogyasztó azt hihette, hogy így talán benzinárcsökkentésre bírják a céget. Pedig tudni lehetett, hogy ez – inkább a vállalat alapszabálya, semmint Orbán és a Mol-vezér közös szotyizásai okán – lehetetlen.

Noha Orbánék a vezetékes energia tarifaemelkedését tényleg képesek infláció alatt tartani, a választók benzinügyben elfogadják, hogy a tőzsdén jegyzett Mol az árait térségi versenytársaiéhoz igazítja. És még így is: nem azért vesz majd minden kút tőle, mert monopolista, hanem mert még mindig a legolcsóbb. Persze a Mol – pártfüggetlen – parlamenti támogatása tükrében a kép bonyolultabb. A piaci előnyt a látványos politikai kiállások mellett a diszkréten elhelyezett, a cég beruházásaihoz illeszkedő szabvány- vagy adómódosítások is biztosítják.

Mit tehetünk? Sokat nem. Jámborságunk gyógyír lehet számos, előre látható veszélyre. Először: pénz nincs, és nem is lesz, az államra ne számítsunk. Másodszor: ha a közeljövőben nem is fogy ki ez a környezetszennyező, isten tudja, hol kibányászott anyag, ára mindig a nagyok játékszere lesz.