A testület nem mondhatja meg egy tagállamnak, hogyan alakítsa át például az igazságszolgáltatását – csak végső esetben, ha ütközik az uniós joggal –, de nyomást gyakorolhat, hogy elfogadható, adott esetben a befektetők számára a jogbiztonságot szavatoló megoldást válaszszon magára nézve a tagállam.

Amikor a bizottság nem hajlandó listát közzétenni, egyben arra is ügyel, hogy mozgásteret hagyjon magának a feltételeket illetően. Teszik ezt azért, mert a testületen belül is vita folyik arról, mit kell Magyarországnak teljesítenie. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Orbán Viktor kormányfővel szemben minimálisra süllyedt a bizalom.

Nagyon úgy néz ki, a jó szándék már nem része ennek a partinak: Orbánról egy ideje nem feltételezik, hogy beismeri hibáit és önszántából megfogadja az uniós kéréseket, s az unió is megmakacsolta magát, immár ha kell, ha nem, elmennek a falig.

Tudható, hogy a brüsszeli diplomatáknak kezd elegük lenni a magyar kormány támadó kijelentéseiből. Ennek kinti vélemények szerint nemcsak érzelmi, hanem racionális magyarázata is van. A kettős beszéd ugyanis el riaszthatja a befektetőket, márpedig Görögország példája megerősítette a brüsszeli diplomatákban, hogy csak úgy szabad pénzt adni egy tagállamnak, ha annak politikája bizalmat teremt maga iránt. (A szerk.)