Demokráciánk jellegzetessége, hogy az ország legmagasabb méltóságának megválasztásába nincs közvetlen beleszólása az ország népének. A köztársasági elnök jelölése kizárólag a kormányzó párt feladata. Mindez nem jelenti azt, hogy a lakosságnak nincs véleménye, és hogy az ország jelenlegi vezetői ne legyenek tekintettel arra. Kívánatos lenne, ha a kormányzó erő olyan jelöltet találna, aki nem osztja meg a nemzetet, és akit – eddigi teljesítménye, munkássága alapján – mind hazai, mind nemzetközi szinten elismerés övez. Az ország békére vágyik, és semmiképpen nem az új köztársasági elnök személye által kiváltott további csatározásra, belpolitikai békétlenségre. A miniszterelnök két lehetőség között választhat. A kormányzó párt legszűkebb vezető grémiumának valamelyik tagját javasolja államelnöknek, vagy pedig szélesebb körből, az alkotó értelmiség közül választ erre a tisztségre alkalmas személyt. A döntéskor figyelembe kell vennie, hogy az államfő felel „az ország egységéért, a demokrácia működéséért, az alkotmányosság őrzéséért ”. Olyan jelöltet kell találniuk, aki eddigi munkája, megnyilvánulása alapján képes elnyerni a lakosság szimpátiáját, képesnek látszik a nemzet egységesítésére, a társadalmi béke megteremtésének elősegítésére. Ennek az elvárásnak a pártok legmagasabb szintű vezetői, akik mozgalmuk sikere érdekében a közelmúltban kemény politikai harcot folytattak, és még az elmúlt napokban is megosztó kijelentéseket tettek, aligha felelnének meg. Az alkotó értelmiség között azonban számosan vannak olyanok, akiknek szellemisége, eddigi megnyilvánulásai közel állnak a miniszterelnökéhez, akikkel a kormány együtt tudna működni. Akik hazai és nemzetközi tekintélyükkel, széles körű ismereteikkel, kompromisszumra kész egyéniségükkel kiegyensúlyozó szerepet töltenének be a pártok között, és megteremtenék maguk körül azt a légkört, amely a korábbi elnökök tevékenységét általában jellemezte.

2012. április 9.

Nemzeti Kör