A Bank Centernél tartott márciusi szélsőjobboldali erődemonstráció célja természetesen nem a hiteltárgyalások elkezdésének kierőszakolása volt, de a radikálisok legalább megpróbáltak kontaktusba lépni – a maguk sajátos módján – az IMF képviselőivel.

A kormányról ezt már nem tudnám ilyen határozottan kijelenteni. Hiába hogy Fellegi Tamás tavasszal aktivizálta magát, és immár kéthetente megfordul Washingtonban (hogy kinek a kezdeményezésére, az nem világos), de annak nincs jele, hogy ezzel közelebb kerülnénk az áhított védőhálóhoz. Valahol a pofavizit és az udvariassági látogatás közötti mezőben kell elhelyeznünk ezeket az utazásokat. Beszédes, hogy a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, aki egyben tagja a magyar tárgyaló delegációnak is, nem ül Fellegi mellé a repülőgépre. Ugyanis nincs miért kiutaznia. A kávét, ásványvizet itthon is el tudja fogyasztani.

Egyre szagosabb a sztori. Itt bizony szó nincs a tárgyalások melletti elkötelezettségről, a hitelfelvétel melletti kormányzati akaratról. Annál inkább időnyerésről: addig lebegtetik a megállapodást, amíg a piac tartósan jó irányba nem fordul. Onnantól könnyű szívvel lehet pápá!-t inteni a valutaalapnak.

Rizikós játék ez. Ha bejön, az IMF kontrollja nélkül, „függetlenségünket” megőrizve folytathatja a kormányzást Orbán. De valóban ilyen egyszerű ez? Egy kis optimizmus a piacon elterelimajd a figyelmet a magyar gazdaság siralmas állapotáról?

Sajnos nem. Látni kell, hogy nem az IMF az igazi ellenség (ahogy kormányzati nyilatkozatokban időnként jellemzik a szervezetet), hanem a pénzpiac nagyágyúi. Rossz hírem van: őket nem lehet kipenderíteni. Jönnek-mennek kényükre-kedvükre. S ha úgy látják, hogy itthon nagyon rosszul alakulnak a dolgok, fogják a pénzüket, és keresnek valami mást, valami kiszámíthatóbbat. Akkor pedig sutba dobhatjuk a vérrel-verejtékkel megőrzött állítólagos függetlenségünket, s kulloghatunk vissza Washingtonba. Ez Orbánék tévedése: a csata más terepen, másokkal zajlik. A kormányfő elé rossz hadi térképet terítettek ki.

A fideszesek vágyálmaiban élő függetlenség – fájdalom – nem létezik. Még azokról az országokról sem mondható el, hogy ki tudják zárni a külvilágot, amelyek az egyre értékesebb kincsnek számító olajmezőkön ülnek. Azért persze lehet tenni, hogy kevésbé legyünk kitéve a világpiac viharainak. A lakossági megtakarítások ösztönzése, az állampapírpiac fellendítése, amire egy rendelet szerint a kormány készül, erre jó megoldásnak tűnik: ha már lennie kell állami adósságnak, jobb helyen van a hazai kezekben.

Gyors sikert ettől azonban nem lehet remélni. Nem azon töri manapság a fejét a középosztály, hogy hol lel jó befektetési alkalmat, amivel biztosítani tudja a jövőjét. A kormánynak könnyebb dolga van, szinte tálcán kínálják neki a kiszámítható jövő lehetőségét.