Néhány héttel ezelőtt olvastam ezt a Newsweekben. A hír az amerikai hetilap egyik vezető helyén, a politikai rövidhírek élén jelent meg, és még hozzátették, érkezzen már meg Magyarországra a tavasz. Tudjuk, hogy a világszerte mérvadó Newsweek budapesti híre: rosszhiszemű kacsa. De sajnos már nem ez a lényeg. Azzal summázta híradását hazánkról egy olasz tévécsatorna a közelmúltban, hogy Európa legsötétebb helye ma Magyarország. Európa fogalmába Ukrajnát, Belorussziát, Azerbajdzsánt stb. és az örökös tagjelölt Törökországot nyilván nem számították be. Csak a 2004 után társult közép- és kelet-európai országokat. Na, de akkor is. Nagyobb nyűg lennénk, mint a társulni akaró Szerbia útjában Koszovó, vagy a kettészakított és felerészt megszállt Ciprus? Kötve hiszem. De már délkelet-ázsiai és apró középamerikai országok távoli lapjai is csepülik az országunkat. Mert a médiumok már csak ilyenek, követik az véleményirányítónak tartott központi hírforrásokat és azok bizony leginkább nem dicsérik Magyarországot mostanában.

Miközben folyamatosan harsog a méltatlankodó panasz Magyarországon. Feltörlik velünk a padlót. Interkontinentális hajsza folyik Magyarország ellen. Brüsszel kettős mércét alkalmaz, sőt alap nélkül büntet. Sarokba állították az országot és megint téved az Európai Bizottság. Számtalan hasonló méltatlankodó vádat sorolhatnék még. Azonban hibás és kártékony a sértettségre alapozott érvelés. Ki gondolhatja komolyan, hogy az Európában különlegesnek és talán egzotikusnak számító magyar nyelven írt jogszabályok apró részleteit böngésznék a meghatározó államok vezető politikusai és a brüsszeli eurokraták? Nekünk sincsenek részletekbe menő ismereteink a cseh vagy litván törvényalkotásról, de még az angolról vagy a finnről se. De nem is ez a lényeg. Hanem a stílus, a modor és a törvényhozás kimondatlan, de annál erősebb szellemisége. S az a benyomás alakult ki, hogy ez sérült megMagyarországon.

Ha már a „szellemiségről” beszélünk, tudjuk, hogy a De l’esprit des lois, a Törvények szelleme 1748-ban jelent meg. Montesquieu báró húsz évig írta főművét, a modern politológia alapvetését, ami egyebek mellett alapul szolgált a történelem legrégibb és ma is hatályban lévő alkotmányának, az Egyesült Államok 1787-ben elfogadott tömör alaptörvényének. A mű minden vitán felül álló alapgondolata, hogy el kell választani a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmat. Függetlenségük sérthetetlen, és az egymást ellenőrző erők súlyán és ellensúlyán kell alapulnia a társadalom szabad, demokratikus rendjének. Ha a nyugati alkotmányos demokráciák vezetőiben (okkal vagy ok nélkül) gyanú ébredt, hogyMagyarország újabban elcsúszott egy szűkebbre átszabott, „irányított demokrácia” felé, akkor már nem érdemes többé elveszni a részletekben. Vagy ami még kínosabb, viszonvádakkal előhozakodni a Nyugattal szemben. Sőt. Csupán szavakkal ekkor már késő bizonygatni a magyar társadalomirányítás politikai jóhiszeműségét. Cselekedni kell, meggyőzően. Amennyiben tagok szeretnénk maradni az európai családban.

A szerző közíró