Úgy tűnt, szerdán dönt az Európai Bizottság a kötelezettségszegési eljárásokról, ám a „magyarkérdést” nem vették napirendre. Talán nem véletlenül. Hetekbe is kerülhet, mire kiderül, hogy Brüszszel mit szól a bizottság aggályaira adott válaszhoz. Bár Navracsics Tibor miniszter „óvatosan optimistának” minősítette magát, lehetséges, hogy csalatkozni kényszerül. A kormány éppen úgy elbukhatja az adatvédelmi hatóság függetlenségével kapcsolatos eljárást, mint a bírák kényszernyugdíjazásának ügyét. A bizottság először is nemigen éri be azzal, hogy a hatóság vezetőjét nehezebb lesz felállítani, mert ettől az alaphelyzet nem változik: őt a miniszterelnök javaslatára az államfő nevezi ki, így aligha állítható, hogy a végrehajtó hatalomtól kicsivel is függetlenebbé vált volna.

A bírák nyugdíjazása kapcsán pedig a kabinet semmilyen engedményt nem tett, így ebben a kérdésben – hacsak nem visszakoznak – az Európai Unió Bírósága mondhatja majd ki az utolsó, aligha kedves szót. Az ügy politikai aspektusait persze nem vizsgálják – bár talán tudják, hogy szabadulni akarnak az idősebb generációtól, és hálás újakat kívánnak helyzetbe hozni –, a diszkriminációt annál inkább. A 62 év feletti bírák azonnali menesztése pedig hátrányos megkülönböztetést jelent minden más csoporthoz – például a hetvenesztendős korukig foglalkoztatható kormánytisztviselőkhöz és alkotmánybírákhoz –, de a többi bíróhoz képest is, hiszen a csak valamivel fiatalabbak akár 65 éves korukig viselhetik majd a talárt. Így szinte borítékolható, hogy mi lesz a luxembourgi verdikt. A kényszernyugdíjazás nagy valószínűséggel sérti a közösségi jogot. Akkor pedig a kormánynak hátrálni kell. Erre a helyzetre Navracsics készül-e „jó válasszal”?

Az érvényes forgatókönyv szerint június utolsó napján több mint kétszáz bíró megy nyugdíjba, és a megüresedő vezetői posztokra már ki is írták a pályázatot. De a többiek helye sem maradhat betöltetlen, hiszen csaknem minden tizedik bírónak mennie kell, ennyi tartalék nem lehet a rendszerben. Ha a távozóknak egy-két év múlva Luxembourgban elégtételt is szolgáltatnak, nem tudnak majd mit kezdeni az igazukkal: a visszatérésre lehetőség sem marad.

Egyetlen jó megoldás kínálkozik: ha már a kormány köti az ebet a karóhoz, legalább az ítélet kihirdetéséig függessze fel a kényszernyugdíjazást. Ha nem teszi, nagy károkat okoz. Elsősorban a bíráknak, de egy uniós elmarasztaló verdikt után nehéz lesz megmagyarázni azt is, miért nem hajtják azt végre. Hogy nem tudják már visszaállítani az eredeti állapotot.

Lehet azonban még esély. Az Alkotmánybíróság léphetne, mert a diszkriminatív nyugdíjszabályok miatt van a fiókban beadvány, csak elő kell venni. Igaz, a testület összetétele miatt ez inkább csak elvi lehetőség.