Tiltakoztak, mert nem tudták elfogadni, hogy az eddigi elismert és eredményes igazgató helyett egy vezetői tapasztalattal nem rendelkező, a tantestület bizalmát nem élvező, a szakmába négy év kihagyás után külföldről visszatérő pedagógust nevezett ki a fenntartó iskolájuk vezetőjének. Tiltakoztak, mert felmerült a gyanú, hogy érveik semmibevételét az új igazgató politikai kapcsolatai magyarázzák. Nyílt levelet írtak, aláírásgyűjtésbe kezdtek és tanárok mondtak le tiltakozásul osztályfőnöki megbízatásukról. Nem jókedvükben tették mindezt: úgy ítélték meg, így védik, már csak így védhetik a gyerekek érdekeit. Ám az ilyen kiálláshoz ma már bátorságra van szükség.

Miközben az iskolában kitört a „lázadás”, a helyi önkormányzat és az iskola fenntartója hallgatott. Hiába kerestük a politikai kapcsolatok miatt hírbe hozott polgármestert, nem nyilatkozott. Nem válaszoltak kérdéseinkre annak a hivatalnak a vezetői sem, amely kinevezte az új igazgatót. Nem akadt senki, aki elmondta volna, milyen érvek mentén vették semmibe a tanárok véleményét. A tiltakozóknak sem jutott több válasz. A szerda esti demonstrációra kivezényelt hivatalnok csak egy gondosan semmitmondóvá szövegezett „sajtóközleményt” olvasott fel. Szakmai érv nem akadt benne, ha csak azt nem tekintjük annak, hogy a „kinevezés jogszerű volt”. Arra azért futotta a fogalmazónak, hogy – tán egyfajta fenyegetésként – odaszúrjon a tiltakozó pedagógusoknak: azzal, hogy lemondtak egyes feladataikról, „figyelmen kívül hagyták a gyermekek érdekeit”.

Az egyik oldalon: civil kurázsi. A másik oldalon: gyáva hallgatás és cinizmus. (A szerk.)