Egy másik hír arról szólt, hogy a nemzeti fejlesztési miniszter – a 2011. évi 285 millió m3 készletcsökkentés után – újabb 100 millió m3 földgázt juttatott a stratégiai földgáz biztonsági készletből az MVM-csoport részére annak érdekében, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő közintézményi felhasználókat (kórházak, hivatalok, iskolák stb.) olcsóbb földgázzal ellássa.

Ezeknek a híreknek akár örülni is lehetne, hiszen az rajzolódik ki, hogy a kormány segít a családoknak, támogatja a közintézmények működését –bármi történjék is a világban.

Ez azonban csak a látszat. A kormány ugyanis nem képes „megvédeni” a fogyasztókat az árak emelkedésétől, csak ideiglenesen tudja eltéríteni az árakat a nemzetközi trendektől. Ezzel gátolja a valós értékviszonyok kialakulását, súlyos piaci torzulásokat okoz, akadályozza egy energiahatékonyságra figyelő, tudatos fogyasztói magatartás kialakulását, és elodázza az olyan szociális alapú támogatási rendszer kidolgozását, amely a ténylegesen rászorulók számára tudná az energiaszámla kifizetését lehetővé tenni.

Be kellene végre látni, hogy önmagában az árszabályozási megoldásokkal, árstoppal, áreltérítéssel nem lehet megoldani az energiaköltségek növekedésével kapcsolatos, egyre növekvő társadalmi és gazdasági problémát. Érdemimegoldást az jelenthetne, ha a kormány a kisebb energiafelhasználást lehetővé tevő – főként szigetelési, fűtésszabályozási – beruházások támogatásán keresztül segítené az energiaköltségek csökkentését.

Korábban még arról volt szó, hogy az MSZP kormányzásának idején megkezdett energiahatékonysági programokat nemcsak folytatni fogja, hanem jelentősen ki is bővíti a Fidesz. Ez vezethetne az energiafüggőségtől történő valódi függetlenedés felé.

Csak emlékeztetőül: az MSZP kormányzása idején mintegy 200 000 panellakás energetikai korszerűsítését végezték el, valamint jelentős pályázati források álltak rendelkezésre családi házak és középületek energiahatékonyságának növelésére.

A 2010. évi kormányváltást követően azonban nem történt érdemi előrelépés. A megújuló és energiahatékonysági projektekre forrást biztosító „zöldbank”, illetve az évi százezer lakás energiahatékonysági korszerűsítése egyelőre csak ígéret maradt, a panelprogram folytatására szánt költségvetési források csak a korábbi szocialista kormányok által elindított, futó beruházások folytatására elegen dőek. A kormány 2011 decemberében ugyan döntött arról, hogy 163 milliárd forint átcsoportosítását kezdeményezi az Európai Bizottságnál a Közlekedési operatív programból a Környezet és energia operatív programMegújuló erőforrások ésHatékony energiafelhasználás prioritási céljaira, de ezt eddig nem engedélyezték, így addig – a minisztérium tájékoztatása szerint – új pályázatok kiírása nem is várható.

Nem azzal van gond, hogy hatósági árszabályozás van érvényben a lakosságot ellátó egyetemes szolgáltatásban, mert erre az uniós szabályozás is lehetőséget ad. A probléma az, hogy az árak központi akarat szerinti mesterséges kordában tartásával kapcsolatos – egyébként sikertelen – próbálkozásokban gyakorlatilag ki is merül a kormányzati energiapolitika. Eközben a családok túlnyomó többsége esetében mára a jövedelmek akár 40-50%-át is elérhetik az energiaköltségek, és nem kapnak segítséget ahhoz, hogy energiafelhasználásukat csökkentő, hatékonyabbá tevő megoldásokkal élhessenek. Folyamatosan nő a késedelmesen fizető vagy fizetni egyáltalán nem tudó fogyasztók száma.

Ha a kormány valóban, fenntartható módon és hosszú távon segíteni szeretné az energiaköltségek csökkentését, akkor elsősorban az épületek energiahatékonyságának növelésére (hőveszteségének csökkentésére) helyezné a hangsúlyt, egy valóban rászorultsági alapú ártámogatási rendszer működtetése mellett. Erre a célra kellene fordítani ugyanis az energetikai célú költségvetési támogatási források jelentős részét, illetve a szén-dioxid-aukcióból származó bevételek döntő hányadát. Ezzel az állam hozzájárulhatna a klímavédelmi célok teljesítéséhez, jelentős megrendelésállományt és nagyszámú új, valódi munkahelyet teremthetne az építőipar számára, az energiamegtakarítás pedig érdemben hozzájárulna a lakosság energiaköltségeinek megfizethetőségéhez. Ha javulna a közpénzből fenntartott épületek energiafelhasználásának hatékonysága, feltehetően nem kellene – az egyébként véges – stratégiai földgázkészletekből biztosítani a közintézmények ellátását sem. Energiahatékonysági pályázatok viszont nincsenek, az idő múlik, a földgáz fogy, a beszerzési költségek emelkednek, a rendszerben lévő feszültség nő. Áprilisban legalább még nem várható gázáremelés.

Ez lenne a Fidesz-kormány szerint a függetlenedés az energiafüggőségtől?

A szerző az MSZP Energetikai Tagozatának elnöke