Mi győztünk! – adta hírül szerda reggel diadalittasan az Új Szemlélet Csoport, arra utalva, hogy Józsefváros képviselő-testülete csütörtöki ülésén hatályon kívül helyezi a kukázást tiltó rendeletét.

Az ember egy pillanatra földerül: lám, van még tere a józan észnek ebben az országban. Hiszen Kocsis Máté polgármester az elmúlt egy évben bizonyságot szerezhetett arról, hogy az a maga nemében frappáns, mégis minden kétséget kizáróan embertelen megoldás, hogy a kukázást és az utcán élést szabálysértéssé minősíti, és a bírság fenyegetésével takarítja el a fedél nélkülieket a józsefvárosi közterületekről, még a mostaniMagyarországon sem comme il faut. Az elmúlt év végén az Alkotmánybíróság mondta ki – abba most ne menjünk bele, hogy milyen elmismásolt döntések helyett –, hogy akik Kaposváron ilyen szellemű rendelkezést hoztak,megsértették az alaptörvényt. De okulnia kellett a polgármesternek abból is, hogy az e tárgyban kiírt népszavazáson a VIII. kerületiek töredéke vett csak részt. Nem állítjuk persze, hogy minden távol maradó az emberi jogok élharcosa, de a nyomorultak további gyötréséhez azért valószínűleg nem szívesen adja a nevét.

Győzelemnek tűnik tehát, hogy Józsefváros visszavonja a vitatott rendeletet, a választott vezetői belátás és az emberiesség diadalának, a radikális szociális munka (Kocsis Máté nélkül ezt a szép kifejezést sem ismerhettük volna meg) sikerének. A baj csak az, hogy erről szó sincs. Mindössze annyi történt, hogy az új szabálysértési törvény következtében az önkormányzatoknak minden ilyen rendelkezésüket hatályon kívül kell helyezniük – csütörtöktől így hát a szökőkútba ugrás sem lesz szankcionálható a VIII. kerületben. Cserébe viszont az állami jogszabály ugyanúgy tiltja majd a kukázást, mint az eltörölt rendelet.

A győzelemtől messzebb vagyunk, mint valaha. A helyzet az, hogymiközben az Alkotmánybíróság kimondta: a szemétben turkálás a létfenntartást szolgálja, aki pedig ezt bünteti, az az élethez való jogot kérdőjelezi meg, Kocsis Máté és eszmetársainak gondolkodása már az egész országban diadalmaskodik. Eszük ágában sincs a szegénységgel és a kiszolgáltatottsággal felvenni a harcot, hajlékhoz és megkapaszkodáshoz segíteni a nélkülözőket.

Egy dolgot szeretnének: könnyű és népszerű politikusi szerepet. Láthatatlanná akarják tenni azt, ami most szembetűnő, odébb söpörni a bajt, hadd fájjon inkább másnak. Korlátozott felelősségre vágynak, úgy tekintenek önmagukra, mint a tehetősek, az érdekeiket képviselni tudók választott vezetőire. Így is cselekszenek. Józsefvárosban a kukázást tiltanák, Zuglóban a kunyhóban lakást, bizonyos falvakban a csengő nélküli biciklizést és így tovább.

Innen nézve az oktatáshoz való hozzáférés korlátozása is logikus és indokolt, akárcsak a segélyezés felváltása a kényszermunkának is beillő közmunkával. Immár nem is titkolják, hogy két Magyarországot építenek, egyet a magukfajtának, a másikat az eleve esélyteleneknek.